<!DOCTYPE html PUBLIC "-//W3C//DTD XHTML 1.0 Transitional//EN" "http://www.w3.org/TR/xhtml1/DTD/xhtml1-transitional.dtd">
<link href="style.css" rel="stylesheet" type="text/css" media="screen" />
<body>
<img style="width: 920px; height: 300px;" alt="" src="image01.jpg" />
<div id="page">
<div style="text-align: center;"> <br />
<script type="text/javascript"><!--
google_ad_client = "ca-pub-1732839176101218";
/* tétel */
google_ad_slot = "8612571864";
google_ad_width = 728;
google_ad_height = 90;
//-->
</script>
<script type="text/javascript" src="show_ads.js">
</script></div>
<div id="page-top">
<div id="page-bottom">
<div>
<p style="margin-bottom: 0cm;">
</p>
<!-- Helyezze ezt a címkét oda, ahol a +1 gombot szeretné megjeleníteni -->
<g:plusone annotation="inline"></g:plusone>
<!-- Helyezze ezt a megjelenítési hívást a megfelelő helyre -->
<script type="text/javascript">
(function() {
var po = document.createElement('script'); po.type = 'text/javascript'; po.async = true;
po.src = 'https://apis.google.com/js/plusone.js';
var s = document.getElementsByTagName('script')[0]; s.parentNode.insertBefore(po, s);
})();
</script>
<p style="margin-bottom: 0cm;">
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;">
<big><span style="font-weight: bold;"><big><big><big><big><big><big>ADY
ENDRE</big></big></big></big></big></big></span></big></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><big><span style="font-weight: bold;"></span></big>
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
XIX. század végének új hangot keresô magyar lírája Ady
(1877-1919) számára készítette elô a talajt. Az új törekvések
az ô költészetében teljesedtek ki véglegesen, művészete mégis
annyira más és eredeti,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>hogy
neve irodalmunk történetében új korszak kezdetét jelöli. A nagy</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>szavaktól
egyébként óvakodó Szerb Antal ilyen patetikus mondattal</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>igyekszik
megéreztetni Ady Endre költészetének kivételes, korszakalkotó
jelentôségét: "O volt az, akiben teljes lett az idô, akinek
elébe futottak az elôfutárok, aki kimondta a szót, amit ki
kellett mondani. . ."</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>(Szerb
Antal: Magyar irodalomtörténet. Révai, 1935. 448.1.).</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>1877.
november 22-én született a Szilágy megyei Érmindszenten. Apja,
Ady Lôrinc, 70 hold körüli földön gazdálkodó "hétszilvafás"
nemes, maga is</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>paraszti
sorban élt, és néhány cseléddel művelte földjét. Anyja,
Pásztor Mária, kálvinista papok és tanítók leszármazottja
volt.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Nagykárolyban
a katolikus piarista gimnáziumban kezdte középiskolai
tanulmányait. A négy felsô osztályt Zilahon, a kálvinista
gimnáziumban járta</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>végig,
s itt is érettségizett. Jól tanuló,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>rendszeretô,
pedáns diák volt, az önképzôkörben már kitűnt verseivel. -
Szülei jogásznak, közigazgatási pályára szánták, de újságíró
lett, s ez maradt élete végéig "polgári" foglalkozása.
Elsô kötete</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Debrecenben
jelent meg Versek címmel (1899).</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>1900
elején Nagyváradra került újságírónak, s közel négy évet
töltött itt 1903</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>ôszéig.
A város pezsgô szellemi és politikai életében kitűnô
hírlapíróvá vált, harcos</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>cikkeire
mindenki felfigyelt. Második kötete, a Még egyszer is itt jelent
meg 1903-ban. - Ezen a nyáron ismerkedett meg Nagyváradon azzal a
nôvel, aki döntű hatással volt életére és költészetére.
Diósi Ödönné Brüll Adél, egy párizsi kereskedô</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>felesége,
nemcsak szenvedélyes szerelemmel ajándékozta meg, hanem utat
nyitott</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>számára
Párizsba is. Ez a művelt és érzékeny asszony ismertette meg Adyt
az új</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>francia
irodalommal és művészettel. Szerelmi regényük majdnem tíz évig
tartott.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>1904
elején ment elôször Léda után Párizsba, s csaknem egy évet
töltött a fény</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>városában.
Ez után még hétszer jut el a francia fôvárosba (1911-ig).
Párizsi élményei meghatározták világnézeti-emberi fejlôdését,
segítették művészi kibontakozását. - Budapesten különbözô
lapok munkatársa volt.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>1906-ban
jelent meg az elsô "igazi" Ady-kötet, az Uj versek, s
ettôl kezdve 1914-ig</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>évenként
(egy év kivételével) láttak napvilágot verskötetei. A francia
"elátkozott költôkhöz" hasonlóan Ady is bohém,
éjszakai művészéletet élt. Otthona nem volt, különféle
szállodákban lakott. Pihentetô megnyugvást csak az érmindszenti
családi ház adott számára ideiglenesen.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Egészségét
hamar megtámadta az akkor még gyógyíthatatlan betegség, a
szifilisz, amely abban a korban a tüdôvészhez hasonlóan
tömegbetegség volt. A világirodalomnak számos nagyja ugyanebben
szenvedett. Ady Endre esetében a konzervatív kritika ezt ki akarta
használni lejáratására, erkölcstelenségét hangsúlyozva.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Életében
az utolsó versgyűjtemény 1918-ban jelent meg A halottak étén
címmel.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Posztumusz
kötete, Az utolsó hajók, csak 1923-ban hagyta el a sajtót.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>1911
ôszén kapta az elsô levelet egy svájci intézeti kislánytól,
Boncza Bertától,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Csinszkától.
A nála jóval fiatalabb rajongó leányt 1915 márciusában vette
feleségül.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
háború idején hosszabb idôt töltött Csucsán, a Boncza család
kastélyában. Fizikailag teljesen leromlott állapotban érte meg a
háború végét, az ôszirózsás forradalmat. Ekkor már ágyhoz
kötötte a betegség, nem lehetett ott a "száguldók"</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>között.
- 1919. január 27-én halt meg Budapesten.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
XX. század költôje</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
kezdô lírikus még a századvégi költészet talaján indult el,
de egyre</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>inkább
elsajátította azt a költôi nyelvet, technikát, mely a modern,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>polgári,
nagyvárosi lírának volt a jellemzôje. Felszabadítóan hatottak</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>rá
a francia költészet olyan nagy egyéniségei, mint Baudelaire,
Verlaine,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Rimbaud,
mégsem a francia szimbolizmus megkésett magyarországi</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>képviselôje
csupán. Ennek hatása Ady társadalmi érdeklôdése, a valósághoz
való erôteljes kötôdése folytán meglehetôsen átalakult: az
ún.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>modernizinus
nem a menekülésnek, a valóságtól való elzárkózásnak, hanem
éppen a valósággal való szembeszegülésnek lett az eszköze -
mint</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>általában
a kelet-európai költészetben.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>1906
februárjában jelent meg Ady Endre elsô feltűnést keltô, az
életmű nyitányának tekintendô verskötete, az Uj versek. Ezekben
az új</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>versekben
talált önmagára, ezzel a kötettel kezdôdik annak a sajátos</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>világképnek
a kibontakozása, mely elsô ízben fejezte ki a XX. századi</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>ember
problémáit. Ady költészete - József Attiláé mellett - a
legegyetemesebb, a legbonyolultabb, azt is mondhatnánk, a
legellentmondásosabb. Ez az ellentmondás azonban nem
következetlenség, hanem az értelmes életet keresô, gondolkodó
ember belsô küzdelmeibôl, lelki vívódásaiból fakadt. Ady az
imperializmus korának költôje volt. Költeményeiben ô élte át
elsôként Magyarországon mindazt az eltérô, egymásnak
ellentmondó lehetôséget, amelyet a XX. század mint választási
alternatívát az emberiség elé tárt. Megszólalt költészetében
a riadt szorongás, a kétségbeesés, a kilátástalan
reménytelenség hangja is, felrémlett az ember embertelenné
válásának szörnyű víziója. De szembenézve</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>a
katasztrófák rémeivel, verseibôl nem tűnt el a hit: ott élt a
remény is, hogy nem törvényszerű az embertelenség, s lehetséges
az emberhez</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>méltó
élet. Ez a XX. századiság költészetének legnagyobb újdonsága
és</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>vonzereje:
benne századunk gyötrôdô, új világot teremtô, gondolkodó</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>emberének
sorsa, lelki drámája tükrözôdött.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>"Peremvidéki"
látásmód </b></font>
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
kelet-európai költô, Ady Endre messzebbre látott, mint a kortárs</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>nyugat-európai
művészek. Az európai irodalom és a művészetek tudós
tanulmányozói észrevették a XX. század kibontakozó szellemi
életének azt a jellegzetességét, hogy megnôtt az ún.
perevnvidékek szerepe.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
világ fôvárosainak szépségét ismerô s a fejlôdés
perifériájára szoruló országok nyomorát átélô művészek,
góndolkodók egyszerre látták a magaslatot és a mélységet,
fokozottabban érthették meg a század természetét, a kialakuló
imperialista kort."Feltűnô sajátsága volt a huszadik századi
szellemi fejlôdésnek, hogy számos oltás, melynek jelentôségét
csak késôbb ismerte fel a maga teljességében az emberiség, az
akkori Európa legelmaradottabbak közé számító országaiból, a
peremországokból, fôképp a cári Oroszországból, az
Osztrák-Magyar Monarchiából s Spanyolországból jött.0nnét,
ahol szinte testközelben érintkezett egymással civilizáció és
elmaradottság, Európa és valamelyik elhullott, fejletlen
világrész. Erôsebben, kiélezettebben kérdezett ezekben az
országokban az egykorú valóság. Jobban kikényszerítôdött így
a felelet is" (Király István : Ady Endre II. Magvetô Kiadó,
Bp.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>1970.525-26.1.).
Ez a peremvidéki látásmód, a párizsi egy év tapasztalata, az
1905-ös moszkvai fegyveres felkelés hatása s az 1905-1906-os
magyar belpolitikai válság élménye, az elnyomott társadalmi erôk
radikalizálódása és forrongása segítette a költôt
önmagára találásában, űj típusú költészetének
megteremtésében. </b></font>
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
küldetéses költô </b></font>
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Az
Uj versek programadó elôhangja a cím nélküli, Góg és Magóg
fia vagyok én... kezdetű költemény. A "nagyvilágot"
megjárt, Párizsból hazatérô s új szemléleti távlatokkal
gazdagodott költô forró lírai val- </b></font>
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>lomása
ez a vers: írói szándékainak összegezése, a hazához való
raszkodásának összetett érzelmű kifejezése. </b></font>
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
elsô két versszak hasonló szerkezeti felépitésű:a kezdô sorok
erôteljes hangütésű kijelentéseit a záró sorok </b></font>
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>bizonytalanságát
tartalmazó kérdései követik, s már a költemény elsô felében
megteremtik a mű egészének egyre fokozódó tragikus-elszánt
kettôsségét, feszitô ellentétét. A kijelentô mondatok (1-2.,
5-6. sor) szimbólumai csaknem ugyanazt az érzést, élményt
szuggerálják:a bezárt, elátkozott, pusztulásra itélt néphez
való sorsszerű kötôdést és a teljes azonosulást, az ôsi mult
vállalását s egyben a közösségböl való kizártság tragikumát
(" Hiába döngetek kaput, falat"). A kérdô módok
tétova, engedélyt kérô félelmében egyenlôre csak a
hazatalálás, a hazatérés nosztalgiája szólal meg, de belevegyül
ebbe már valamiféle messiási küldetéstudat, a megváltásnak, a
bezártság feltörésének bizonytalan reménysége is.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
szimbólumok tartalmának megközelitése a mai diák számára már
magyarázatot igényel, a korabeli értô olvasónak azonban nem
okozott különösebb nehézséget.- Góg és Magóg neve több
helyen is elôfordul a Bibliában (A Teremtés könyve 10., Ezekiel
könyve 38-39., jelenések könyve 20.) : mindkettô az istenellenes,
Izraelt próbára tevô pogányság jelképe, de hatalmukat, nápüket
Isten el fogja pusztitani. Anonymus a Gesta Hungarorumban a
következôket jegyezte meg :" A Szcitiával szomszédos keleti
tájon pedig ott voltak Góg és Magóg nemzetei, akiket Nagy Sándor
elzárt a világtól". Béla király névtelen jegyzôje néhány
sorral lejjebb a magyarok ôseivel azonositotta Góg és Magóg
népét. Ady egyik cikkében (Bilek. Nagyváradi Napló,
1903.jul.28.) még ki is egészitette a fenti adatokat:" ...Góg
és Magóg népét érckapukkal zárták el, de Góg és Magóg népe
legalább döngethette ezt az érckaput. A mi népünk ezt se
teheti." Az eredeti bibliai történetre igy ujabb és ujabb
jelentésréteg halmozódott.- A Vereckei-szorosról mindenki tudja,
hogy ezen keresztül jöttek be a honfoglaló magyarok, de Dévény
nevét talán nem mindenki hallotta : a régi történelmi
Magyarország nyugati kapuja, határállomása volt, itt ért a Duna
magyar területre.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Ezeknek
az ismeretében tovább bôvül (feldusul) az elsô két strófa
jelképes tartalma : Góg és Magóg népe az ércfalakkal
(Kárpátokkal?) körülzárt, pusztulásra itélt, az élettôl
elrekesztett "keleti" magyarsággal azonos, s a lirai alany
hangsulyozza népével való közösségét (az elsô sorok végére
helyezett nyomatékositott névmással : "vagyok én";
"jöttem én"). Kivülrôl döngeti a kaput, falat, hogy
elsírhassa népe sorsát. Ezért kíván nyugatról hetörni új
idôknek uj dalaival. A jelképek mélyén ott lappang népe
megszabadításának, kiszabadításának vágya, új élettel, új
kultúrával való megváltásának óhaja, reménye is. </b></font>
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Szembekerül
az elsô két versszakban a "hiába" és a "mégis"
: a küldetés, a vállalkozás hiábavaló reménytelensége, de az
ebbe beletörôdni nem tudó, nem akaró szembeszegülés daca. S
ellentétben áll a cselekedni vágyó "én" s a cselekvést
megakadályozható "ti" is.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Ezek
az ellentétek lendítik tovább a költeményt, s a belsô
feszültség</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>a
régi magyar történelembôl vett szimbólumok révén még inkább
elmélyül és kibontakozik. A "ti" tartalma a
jelképrendszerben "pontosan" körvonalazódik (3. vsz.): a
"ti" az "ént" elpusztító, Góg és Magóg</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>lázadó
pogány fiát, "az új, az énekes Vazult" megbosszuló,
eltipró durva erôszak, az új dalokat elátkozó Pusztaszer, vagyis
a jelen minden</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>haladást
gátoló törvényes hatalma. Ezzel a hatalommal száll szembe - még ha
reménytelen is a
küzdelem - a lírai én elszántsága.- A negyedik versszakban a
"de" ellentétes kötôszó után háromszor hangzik fel a
"mégis", megszólal a lázadó eltökéltség, mely nem
engedi eltiporni, elhallgattatni magát. A halmozott
állapothatározókban ("sírva, kínban, mit se várva")
kifejezett, vállalt szenvedés és a kétely ellenére is
diadalmasan, jövendölésszerűen csendül meg az utolsó sorban a
remény: az új szárnyakon szálló dal végül mégis
gyôztes, új és magyar lesz. A
költemény egyik kulcsszava a hatszor ismétlôdô "új",
ez a szó - I" - I =- I _ - I _ _</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>azonban
nem a nemzeti hagyományokat tagadja. A vers egész
jelképrendszerébôl kiderül ugyanis, hogy a költô a nemzeti múlt
vállalása</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>mellett
érvel, s a jövô fejlôdését összekapcsolja a múlttal. Vereckét
és Dévényt egyaránt a lírai én képviseli, mint ahogy az
ôsmagyar dal is ni, Pl,:</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>együtt
"rivall" a rímben az új idôk új dalaival. Az "új"
szó a korabeli hatalommal vitatkozik, mely hazug, demagóg módon
éppen a múltra, a hagyományokra hivatkozva száll szembe
mindenfajta demokratikus átalakulással, haladással.- Kulcsszóként
négyszer fordul elô a "mégis" szó is. Király
István találó szóval "mégis-morál -nak nevezte el azt a
"meg nem alkudó kemény, büszke dacot, mely Adyban élt, ki
"lehúzó,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>bénító
szomorúságokat hordva magában, az emberi lét elintézetlen
kérdéseivel megterhelten is (...) szerette volna ébren tartani a
gondolkodó, értelmes élet vágyát, igényét" (Király
István : i.m. I.10.1.).</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Az
Uj versek elôhangjának, egyes jelképeinek természetesen lehetnek
más és mélyebbre hatoló értelmezései is. A legtöbb forrásmunka
pl.az elsô két sornak az itt felvázolttól eltérô magyarázatot
ad : nem a lirai én "kizártságát", hanem éppen a
"bezártságát" hangsullyozza : belülrôl döngeti a
kaput, falat, ki akar törni a börtönébôl.- A versolvasónak joga
van választani az értelmezési lehetôségek között. </b></font>
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Uj
versdallam, uj ritmika </b></font>
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Erdemes
ezen a versen tanulmányozni Ady ritmikáját, verselési
technikáját. Az Ady-sorok általában nem kényszerithetôk a
hagyományos és szabályos sorfajokba a kialakult verselési módok
szerint. Sorai legtöbbször "szabálytalan sorok". Ha
tiszta, megszokott ritmusu költeményeket ir, ennek a ritmusnak
külön szerepe, "mondanivalója" van (pl. a kuruc
versekben). Versei többnyire azt a szimultán ritmust, verszenét
valósitják meg, melyben a hangsulynak uralkodó szerepe van, de ez
nem zárja ki az idômértékes lüktetést sem.- Ebben a versben is
vannak olyan sorok, amelyek szinte "hibátlanul" követik a
jambikus ritmusideált. Pl.: Hiába döngetek kaput, falat Verecke hires
utján jöttem én, Fülembe forró ólmot
öntsetek, A legtöbb sorban
mégsincs ilyen egyértelmű jambikus lejtés, a jambust másfajta
verslábak váltják fel. Az ilyen sorokat szokás zökkentett
jambusi soroknak nevezni. Pl.: Szabad-e Dévénynél betörnöm Góg és Magóg
fia vagyok én, Valammenyi sor szabad, kötetlen
ütembeosztásu hangsulyos sornak is felfogható, s a hangsúly
csaknem mindig egybeesik a mondat logikai nyomatékával. Pl.: Hiába
döngetek kaput, falat 10-es S
mégis megkérdtem tôletek: 8-as Feltűnhet a sorok szótagszámának
kötetlensége is: 9-10-8-11;
10-10-9-9; 10-10-10-10; 11-10-10-10. Ezek a ritmikai
sajátosságok is kifejezik a költemény rapszodikus menetét, belsô</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>izgatottságát,
vibrálását, érzelmi összetettségét. Próbáljátok ritmizálni az egyes
verssorokat! - Az utolsó
strófa elsô</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>sorában
négy "i" hang szerepel, feltűnôen sok. Mi lehet ennek a
funkciója az érzelemkifejezés szempontjából? Figyeljétek meg a rímelést
is! Milyen a
rímelhelyezés? Milyen típusú rímek szerepelnek (tiszta rlmek
vagy asszonáncok)? Ady
művészi eredetiségének egyik legbeszédesebb bizonyítéka a
késôbb keletkezett Hunn, új legenda. A cím alá a következô
ajánlást jegyezte a költô: "Hatvany Lajosnak küldöm
szeretettel és hálával azért, mert szeret, bánt és
félt". A
költemény tulajdonképpen egy Hatvany-levélre küldött felelet, s
egyben Ady önértékelésének, önarcképének leghatásosabb
kifejezôje. A Magunk szerelme című kötet megjelenése (1913) után
szenvedélyes levél-vita bontakozott ki Hatvany és Ady között.
Hatvany Lajos (1880-1961), aki egyébként Ady
költészetének, tehetségének legôszintébb csodálói közé
tartozott, az újabb versekben a "koncentrációt", "a
nagyszerű tehetség megmunkálását" hiányolta, s a művészi
erôfeszítés példaképeként Arany, Goethe, Flaubert műgondját
ajánlotta Adynak. A Hunn, új legendában a
példaképek másolását utasította vissza fölényes gôggel, s
költészetének senki máséval össze nem hasonlítható
újszerűségét, eredetiségét hangsúlyozta. A jó tanácsokat,
követendô példákat elvetô, a maga értékében nem kételkedô
költôi öntudat a vers legfôbb mondanivalója.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Keressétek
ki azokat a sorokat, amelyek erre a mindenki mástól különbözô
eredetiségre vonatkoznak!</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Költészete
ugyanakkor mélyen gyökerezik a magyar multban, a hagyományokban, s
ezért lehet az egész magyarság évszázados vágyainak
megszólaltatója, az "örök, magyar</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>határ-pör"
folytatója. Egyéni élete is igy lesz "summája ezrekének",
az Eletet pedig többre értékeli a művészetnél. Igazoljátok ezt
a vers megfelelô részeivel! Milyen kapcsolat van a cimbeli "hunn"
szó s az utolsó strófa képe között? </b></font>
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
magyar Ugar </b></font>
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Ady
már fejlôdésének kezdeti szakaszában mind világnézetben, mind
költôi törekvésekben és életformában messze szakadt a feudális
maradványokkal terhelt falusi Magyarországtól, ennek szűkkörű
provincializmusától. Az Uj versek elôhangja lázadást fejezett
ki, keserű lázongásában ott dobolt az ujért, a változásért
kiáltó riadó is. Egy ujfajta, kritikai jellegű nemzetszemlélet,
hazaszeretet tudatositott, amelyben egyszerre adott volt egy igen és
egy nem, a szeretet gyöngéd és a birálat indulatos érzése
ugyanugy, mint Berzsenyi, Kölcsey, Vörösmarthy vagy Petôfi
verseiben. Ennek a biráló élű,
ujfajta patriotizmusnak a jegyében bontakozott ki 1905 után Ady
Endre forradalmisága. "Forradalmiság volt ez, oly határozottan
élt már ekkor a versekben a tagadás, a nem az adott társadalmi
rendszer egésze ellen. De mivel a hazai haladó mozgalmak, fôleg
pedig a szocialista munkásmozgalom viszonylagos gyengesége folytán
hiányoztak a cselekvésnek irányt szabni tudó társadalmi erôk :
nem tudott a társadalmi cselekvés számára utat s programot
találni ekkor még ez a forradalmiság. Erzelmi jellegű maradt igy
csupán" (Király István : "Az embernek, mig csak van
ember - Megállni nem lehet". TIT Bp. 1977. 30-31.1.) Ennek az érzelmi
jellegű forradalmiságnak
egyik jellegzetes motivuma lett a magyar Ugar képe.- Ady köteteinek
verseit témakörök szerint ciklusokba osztotta, akárcsak
Baudelaire. Az Uj versek legfontosabb, a többit maga köré szervezô
ciklusa A magyar Ugaron.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
címadó költeményt már megismertétek az általános iskolában,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>most
mégis hasznos lesz újra elolvasni és érettebb értelemmel
végiggondolni.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Ez
a vers nem "tájleírás", a szimbólumba átváltó
metaforák sora nem egy, vizuálisan elképzelhetô konkrét tájat
ábrázol, sokkal inkább belsô látásunkat ragadja</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>meg
riasztó látomásként. - Feszítô, cselekvésre izgató ellentétek
találhatók a költeményben: az elvadult táj, a vad mezô szemben
áll az ôs, buja (termékeny), szüzi földdel, a szent hunmusszal;
a szépséget jelképezô, illatával szerelmesen bódító virággal</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>pedig
a dudva, a muhar, az égig nyúló gizgazok, a vad indák kerülnek
szembe.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
képek és a jelzôk egyrészt a nagy lehetôségekre, a föld gazdag
termékenységére</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>utalnak,
másrészt az elkeserítôen kopár valóság, az eldurvult,
műveletlen világ</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>leverô
élményét fejezik ki. A megélt ellentétbe ezért nemcsak a
tiltakozó keserűség,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>hanem
a kilátástalanság és a reménytelenség érzése vegyül.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
versnek lefelé menô, aláhulló kompozíciója van.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Az
1-2. versszakban még az egyes számú elsô személy, a lírai
alany, az ébresztô,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>felfedezô
szándék az aktív, a cselekvô (gázolok, ismerem, lehajlok). Ezt
jelzi a szépséget, a virágot számonkérô hetyke, még magabiztos
felkiáltó kérdés is.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
3-4. versszakban az Ugar válik cselekvôvé: az indarengeteg
megmozdul,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>gyűrűzni
kezd. A föld alvó lelkét ébresztgetô, virágot keresô s a
régmúlt szépségeket idézô hôs tehetetlen, béna rab lesz az
indák fojtogató gyűrűjében. A halmozott</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>alany
(a dudva, a muhar, a gaz) s a fokozásos igesor (lehúz, altat,
befed) a vad mezô</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>végsô
gyôzelmét fejezi ki: az ugar-léttel szemben a virág-létre vágyó
lírai én (a költô, a művész) sorsa az aláhullás, a züllés,
a közönségességben való elveszés. A süket csöndben a kacagó
szél ironikusan kíséri a nagyra törô szándékok, merész álmok
elbukását. A "föld alvó lelke" nem szabadult fel: az
elvetélt lehetôségek hazája maradt a magyar föld.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
"művész", a szellemi-lelki életet élô érzékeny ember
helyzete, az</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>albatrosz-sors
a ciklus többi versének is a közös témája. A szó szokásos</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>értelmében
tehát nem politikai költemények ezek, bár Ady mindegyikben</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>ugyanazt
az érzelmi forradalmiságot fogalmazza meg: a tiltakozó keserűséget
s a tehetetlenségbôl fakadó fogcsikorgató dühöt. A művész nem</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>csupán
hivatást, hanem magatartást jelöl.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
művész tragédiájáról szól A Hortobágy poétája című
költemény is.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Az
ellentétekre épülô szerkesztésmód uralkodik itt is: a
szimbolikus</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>jelentésű
művész-portré s a durva környezet kontrasztja. A kezdô ellentét
a vers során fokozódva tér vissza, egyre inkább kiteljesedik.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
"kúnfajta, nagyszemű legény" a többitôl fajtában,
külsôben, lélekben elütô művész, befelé élô, érzékeny
lélek. Finom lelki rezdülések,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>méla
vágyak kínozzák, a természet álomszerű, tünékeny szépségei
(alkonyatok és délibábok) bűvölik, s az élet mámorító,
varázsos értékei</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>foglalkoztatják
gondolatait. Mindezek megtermékenyítik a lelkét,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>"virág"
nô a szívében. A művész rejtett belsô életének rajzát
felerôsítik</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>a
vissza-visszatérô számneves túlzások (sok-sok, százszor,
ezerszer) s</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>a
halmozások.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Az
elsô versszakban már ott rejlik az elkerülhetetlen bukás. A
taszító</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>érzelmi
töltésű "csorda" szó puszta hangalakjával is s az
ironikusan</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>emlegetett
"híres" magyar Hortobágy sejteti a vállalkozás
lehetetlenségét : itt nincs szükség ilyen emberre. A csorda és a
csorda-népek csak</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>állati
vegetációra képesek, a szívbôl nôtt szépség virág-voltát
észre sem</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>veszik
: nem elpusztítják (ez emberi cselekvés lenne), hanem "lelegelik".</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Tragikussá
színezi az ellentétet az önállósult két rímszó: lelkét -
lelegelték: a lélek szavára rímként az állati durvaság
válaszol. A művészet</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>itt
megsemmisül, senkinek sem kell; a szent dalnok választékos
szókapcsolata utal az elvetélt, elsikkadt lehetôségre.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
"piszkos, gatyás, bamba" jelzôk fokozásos halmozása
erôsödô</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>ellenérzést,
indulatot érzékeltet. A szemlélôdô lirai hôs cselekvôvé
válik;</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>ez
a cselekvés azonban a társakhoz és a környezethez való hasonulás
:</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>eltemeti
a nótát, káromkodik, fütyörészik. Beteljesedett a
művésztragédia : a szépség, a dal elveszett a káromkodó, durva
műveletlenségben. A Hortobágynak nem lehet poétája, illetve a
poétasors itt az elnémulás.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Ezt
az élményt, a rossz helyre, meg nem értô közegbe került költô</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>lelki
szenvedéseit, az elhallgatás kínját évszázadokkal korábban már</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Janus
Pannonius is átélte.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Idézzétek
fel elsô osztályos tanulmányaitokból azt a versét,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>mely
ugyanerrôl az érzésrôl szól.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Az
eddigi versek ismeretében nem okozhat már különösebb gondot</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
Tisza-parton című költemény megértése. Ez is az Uj versek A
magyar</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Ugaron
című ciklusában található. - Ady 1906-os kötetében dolgozta ki</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>elôször
a maga sajátos jelképrendszerét, s az egyes versek jelképei,
motivumai feltűnnek a kötet más költeményeiben is. Ennek
következtében hatalmas jelképháló fűzi össze a verseket, mely
a késôbbi kötetekben tovább alakul, újabb motívumokkal
bôvülhet.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
cím és a legelsô sor már megteremti azt a belsô feszültséget,
melynek további működése hozza létre tulajdonképpen a
költeményt. A két</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>pólus
- a Tisza-part és a Gangesz partja - között vibráló ellentét
mélyül</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>el,
telik meg újabb és újabb jelképes értelemmel a rendkívül tömör
költeményben. Az elsô sorra az utolsó válaszol, s az elsô
jelentésszinten</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>felfogott
térbeli távolság két különbözô világnak, a művészi
kibontakozás kétfajta lehetôségének távolságává,
ellentmondásává szélesedik.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Fel
kell figyelni arra is, hogy bár ritmikailag az elsô és az utolsó
sor</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>teljesen
azonos megoldású, a mondatrészek sorrendje az ún. keresztbe
szerkesztéssel is az ellentmondást, a belsô vitát hangsúlyozza :</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Jöttem
a Gangesz partjairól</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>állítmány
helyhatározó (honnan?)</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> </p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
Tisza-parton mit keresek?</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>helyhatárózó
(hol?) állítmány</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Az
irodalomban jártas olvasó tudja, hogy sem a Gangesz partja, sem a
Tisza-part nem egy-egy földrajzi tájegységet jelent, még csak nem</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>is
egyszerűen Ćzsiát vagy Indiát, illetve Magyarországot, hanem
jóval</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>többet,
mást. - A Gangesz partja is több jelentésű jelkép. Az elsô
szakasz a maga ünnepi hangulatú, választékos, légies szavaival
jelenthet</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>valami
távoli, képzeletbeli otthont, a költészet, a művészet
ôshazáját,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>ahol
a szépség egzotikus virágokat hajthat, a lélek szabadon
kitárulkozhat, rezdülései, remegései értékként, erôként
jelentkeznek. Egy</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>olyan
ábránd- vagy álomvilágot sugall, amelytôl elszakadt a lírai én,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>s
ahová visszavágyódik. - Más Ady-versek jelképrendszere még
tovább</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>dúsíthatja
a tartalmat: az elsô strófa, a Gangesz-part jelentheti a
romantikából ismert színes, mesés keleti tájat is, az izgalmasan
érdekeset,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>s
ez sok esetben Párizs csodáival is azonosulhat. (Olvassátok el Egy
párisi hajnalon című versét, amely megerôsítheti ezt az
állítást!)</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
távoli és múltbeli álomvilággal szemben a második szakasz a
jelenlegi és az itteni kiábrándító valót "mutatja be".
Megváltozik a vers</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>ritmikája:
az idômértékes lebegést a soronként háromszor felcsattanó</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>hangsúly
váltja fel. A szerkezetileg teljes mondatok helyett erôs hangulati
töltésű, mondat értékű szavak, szókapcsolatok halmozása áll:
a durvaság, az erôszak, a lárma, a szellemi sivatag, az álmodozást
pusztító</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>vadság
szinonimasora. Az elsô szakasz választékos szóhasználatával</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>szemben
gyakoriak itt a nyers vulgarizmusok. A két versszak szembenállása
különbözô értékrendszerek közötti ütközést is jelent.
Tudatosodott</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>újra
a magyar Ugar szellemi sivársága: a szépség nem távoli, hideg
elvontságokkal, hanem a félfeudális Magyarországgal nézett
farkasszemet. Érthetôvé válik a lírai hôs eltévelyedést,
tétova bizonytalanságot</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>kifejezô,
nyugtalanító kérdése: "A Tisza-parton mit keresek?"</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Az
eddig tárgyalt versek azt bizonyították, hogy a magyar költônek,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>az
"európai magyarnak" feloldhatatlan ellentétekkel kell
megküzdenie,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>ha
művészetét, személyiségét ki akarja bontakoztatni, meg szeretné</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>alkotni
önmagát. Versek sora vall keserűen a nagyot akarók korai
megrokkanásáról, a "lelkek temetôjérôl", a
kipányvázott lelkek fájdalmáról.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Az
otthontalanság</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Adyt
meg nem értés, idegenség vette körül. Magányosan, elszigetelten
állt a művész az élet- és szellemtagadó sivatagban. Helyzetét</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>ekkor
alapvetôen az otthontalanság jellemezte, mégpedig a társadalmi</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>értelemben
vett otthontalanság, s ennek volt külsô képe az életrajzi</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>hontalanság
is. A magyar Ugar kiváltotta belôle a tiltakozó dacot, de</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>a
tehetetlenség bénító érzését is. Egyszerre élt benne a
demokratikus</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>szembeszegülés
és a fáradt szomorúság, a lemondó reménytelenség.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Ennek
az életérzésnek jellegzetes költeménye A magyar Messiások.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
nyolc soros versbôl árad a fájdalom: a költô átérzi a magyar
Messiások tragédiáját. Ezt a tragikus elbukást fokozza a kétszer
elôforduló</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>ezerszer
számhatározó erôs túlzása a szóismétlésekbôl fakadó rímek </b></font>
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>fáradt
egyhangúsága. A második strófa sem hoz feloldást; nemcsak
megokolja, hanem el is mélyíti a reménytelenséget és a
céltalanságot:</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>a
megváltódás vágyát hangsúlyozó üdv szót rögtön a nincs
követi,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>a
tevéssel pedig a semmi kapcsolódik egybe. A magyar Messiások sorsa</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>a
meddô áldozat, a magyar Ugar halálra ítél minden megváltási
szándékot. A szomorúság mélyén azonban fölfedezhetô a konok
mégis-morál:</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>a
bukások ellenére a magyar Messiások újra meg újra, ezerszer is
vállalják megváltást ígérô küldetésüket.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
költô menekülni szeretett volna a szürkék világából, a
megálmodott álmoktól, a Holnap hôse kívánt lenni, de még nem
vált világossá,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>hogyan
és merre kell tartania. Ellentétektôl mélyen áthatott volt ekkor</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>még
költészete. Ez az idôszak, az Uj versek és a Vér és Arany
(1907) kötetek korszaka jelentette Ady jellegzetesen
modernista-szimbolista periódusát.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Az
otthontalanság érzésével szemben megszólaltatta a tünékeny,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>messzi
szépségek álmát, idézte a daloló Párizs fényeit, s menekült
költeményeiben és a valóságban is a művészetek akkori
fôvárosába, védelmet remélt Párizs Bakonyában. 1906. június
17-én indult másodszor</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Párizsba,
de ez a második - az elsôtôl eltérôen - már nem "tanulmányút"
volt, hanem egyértelműen menekülés, emigráció. A megérkezés</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>üzenetét
hozta haza Páris, az én Bakonyom című verse. A nyomasztó</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>fenyegetettségtôl
szabadulva megpihen Párizs szívén, az ember-sűrűs</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>gigászi
vadonban, de a költemény még ôrzi azt a belsô riadalmat, hogy</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>"bűnét"
: a "lelkét", "messze látását", "hitszegését"
megtorolhatja "pandur-hada a szájas Dunának".</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Milyen
sorokkal, stilisztikai eszközökkel igazolhatnátok, hogy nyomasztó
fenyegetettség alól szabadult az egyén? Mi a</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>szerepe
a ható igék halmozásának a versben?</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Harc
a Nagyúrral</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
költô az élet királyának látta magát, annál kínzóbb volt
számára</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>a
szegénység, az Életbôl való kizártság. Pedig a Mindenre
vágyott,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>meghallotta
az Élet végtelen tengerének zúgását, hívását. Tudta, hogy</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>joga
van "minden fényességhez, amit az élet adni tud". Az
egyéni megoldáskeresés óhaját kifejezve nagy szerepet kapott
ekkori költészetében a pénz és a szerelem motívuma s a
tehetetlenség-érzést tükrözô</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>halál
képzete. A magyar Ugar mellett e három fô motívum köré
rendezôdtek az 1905-1907-ben keletkezett versek.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
kapitalizmus világában mindenható hatalommá vált a pénz, az</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>"arany"
: az élet minden szépsége felé csak rajta keresztül vezetett az
út.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Az
élet a modern világban a pénzért való küzdelem nagy csataterévé</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>változott,
ezért is mitizálta, növesztette naggyá verseiben a Pénz, az</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Arany
mindenhatóságát.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
költô vállalni merte az evilágiságot, az élet szeretetét, az
élet élvezését. A nyárspolgári álszeméremmel szemben gôggel
vállalta az elzüllés</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>kihívó,
provokáló dacát. Merte hirdetni Vér és Arany című kötetének
cikluscímében: "Mi urunk: a Pénz".</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
pénz-motívum reprezentatív nagy verse a Harc a Nagyúrral. Sodró,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>lázas
feszültség lüktet a költeményben. A gyors cselekvés (az igék
nagy száma), a szaggatott elôadás, a drámai párbeszédszerű
monológ, a tragédiát sejtetô befejezés a ballada műfajához
közelíti. Uralkodó stíluselem a versben a felzaklató ismétlések
nagy száma.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Az
1. versszakban 6 szó és egy egész sor ismétlôdik, s mindez a
félelem, a riadtság, a fenyegetettség érzését sugallja. A
vibráló nyugtalanságot erôsítik a félrímekre ráütô rímek
is az ötödik sorokban. A kiszolgáltatott helyzetben levô lírai
hôs lelki rettegését tükrözi a "megöl" szó
háromszori elôfordulása s a kapkodó, lihegô mondatok rövidsége.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Az
embert megcsúfoló, elpusztítani akaró hatalom a költô
látomásában</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>érzéketlen,
mozdulatlan, vigyorgó szörnnyé vált, disznófejű Nagyúrrá.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
kiszolgáltatottság, a fenyegetettség ellenében ott munkál a
szembeszegülô szándék is, a harc vállalása : kétszer hangzik
el a "ha hagyom"</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>feltételes
mondat.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Az
ember és a nem-emberi szörny magányos harca kiélezett
határhelyzetben folyik : "a zúgó Élet partján", tehát
az élet és halál mezsgyéjén; alkonyatkor: a nappal és az éj
válaszvonalán. A lírai hôs elôször</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>hízeleg
a szörnynek, feltárja és felajánlja neki tehetségét
("meglékeltem a fejemet"), majd a hasztalan hízelgés
megalázó könyörgésbe vált át</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>(2-3.
vszk.). Az ijesztô rém azonban minderre csak kéjes remegéssel,
gúnyos, megalázó nevetéssel "válaszol".</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Négy
strófán keresztül (4-7.) a lirai én drámai monológja hangzik:</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>a
múló pillanathoz kötött, szenvedô, vágyódó, érzô ember
rimánkodik,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>szenvedélyesen
érvel az aranyért. Megszólal a hívó messzeség, a titkokat,
idegen szépségeket, új, mámorító boldogságot rejtô és ígérô
teljes</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>élet.
A végtelen tenger csodáit csak az érzékeny, vágy marta szívű
ember képes értékelni, reá vár minden. Az emberi értékekkel
mozdulatlanul, érzéketlenül, némán és süketen áll szemben a
sertés testű, undok,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>serte-szívű
szörny, a megingathatatlan embertelenség, hiába jajdul fel</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>a
kérés: "Hasítsd ki hát aranyszügyed."</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Reménytelen
a kérés, meghallgatás nélkül nyöszörög a vágy, nem</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>vezet
eredményre az embert már-már embertelenné tevô megalázkodás
(8. v.).</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
9-10. strófa a költemény drámai csúcspontja. A könyörgés vad</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>küzdelembe
csap át: a reménytelen kétségbeesés, a megalázott emberség</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>harcba
száll az érzéketlen, süket közönnyel. De a mitikussá
növesztett</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>összecsapás
("rengett a part") is hiábavaló. Felhangzik a
kilátástalanság, a reményvesztés szava: "Mindhiába":
elérhetetlen a messzeség,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>az
Élet, legyôzhetetlen a Nagyúr. De a küzdelem a reménytelen
helyzet</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>ellenére
is tovább folyik, az emberség nem adja fel a harcot az
embertelenséggel szemben, s ebben az örökké tartó csatában ott
van a mégis-morál szépsége és daca.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
Harc a Nagyúrral tehát nem csupán "dekadens" életérzést,
belenyugvó lemondást szólaltat meg, hanem a vele való
szembeszállást is.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Vitassátok
meg, hogy az aktuális, egyszeri mondanivalón</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>túl
van-e a versnek minden emberhez szóló üzenete is!</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Léda</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
nagy szenvedély s az áhítatos életvágy szólalt meg a
Léda-zsoltárokban is. Valódi szerelem fűzte az asszonyhoz, Léda
igazi társ volt, nem</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>csupán
szexuális partner.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Lázadás
volt Ady Léda iránti szerelme, tiltakozás a szemforgató</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>álerkölcsök
ellen. Nyíltan vállalta a megbotránkozást kiváltó,
megbélyegzett, "házasságtörô" kapcsolatot. Léda
ugyanis férjes asszony, ráadásul zsidó nô is volt, ezért is
felhördültek a nyárspolgárok. - Benne</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>rejlett
ebben a szerelemben a menekülés vágya, az egyéni megváltódás</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>óhaja.
Ez az újszerű, idegen érzés a profántól, a megszokottól, a
szürkeségtôl való szabadulás illúziójába ringatta, egy
titokzatos, álmodott való érkezését, a boldogságot ígérte. -
Az egyéni megváltódás</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>azonban
nem sikerülhetett. Léda is, Ady is túl sokat, mindent várt</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>ettôl
a felfokozott érzéstôl. Ilyen lobogással csak álmodni lehet, a
való</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>életet
élni nem. A csalódás hamarosan diszharmonikussá változtatta a kezdetben
lázadó, ünnepi érzést, s napirenden voltak a
súrlódások,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>féltékenykedések,
perpatvarok. Igy lett Léda Ady számára egyszerre</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>üdvösség
és kín, öröm és gyötrelem. Szerelmükbe a hiányérzet
fészkelte</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>be
magát, állandó kísérôje lett a hiábavalóság tudata s a
halálhangulat.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>De
a lassan hűlô, fakuló érzelemben megjelent az együttérzô
részvét is:</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>a
közös emberi szenvedés elviselésére lett óvó menedék a
szerelem.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Ez
a nagyon bonyolult, sok szálból összeszôtt, ellentmondásos
érzelem</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>kap
hangot a Léda-versekben. A diszharmonikus szerelem fô motívumai</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>jelennek
meg a Héja-nász az avaron című költeményben.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Nem
boldogságot, búfelejtô</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>idillt
sugallanak a költemény jelképei, hanem vergôdô nyugtalanságot,
örökös mozgást, gyötrelmes</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>fájdalmat
és céltalanságot. A szerelmesek szimbóluma a ragadozó</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>madár
héjapár; a nász: dúló csókos ütközet, egymás húsába tépés.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Bántó,
kellemetlen hanghatások kísérik a szerelmi vágyat: vijjogás,
sirás, csattogás. A második strófa</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>bizonyítja,
hogy nem csupán két meghatározott ember (Ady és Léda) sajátos
kapcsolatáról van szó,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>hanem
a szerelmi érzésrôl általában, mindenfajta szerelem közös
sorsáról. Ezt a diszharmonikus érzést tükrözi a külsô forma
is : a strófák páros rímű sorait egy-egy</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>visszhangtalan,
elárvult, rímtelen sor követi.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
szerelem útja a Nyárból az Oszbe tart: a boldogságból a
boldogtalanságba, az ifjúságból az öregségbe. S ez az út egyre
gyorsul; ezt fejezi ki a mozgást jelentô igék cselekvésének
fokozása : útra kelünk - megyünk - szállunk - űzve szállunk. A
gyorsuló rohanás vége a megállás</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>"valahol
az Oszben", a lehullás "az ôszi avaron", vagyis a
halál, a pusztulás. Céltalanná, hiábavalóvá vált tehát a
korábbi mozgás: a héjanász</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>az
ôszi, élettelen avaron ér véget. De jelen van a költeményben a
céltalanság, hiábavalóság megsejtésével szemben az emberség,
a jóság fájdalmat oldó érzése is.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Baljós,
szomorú hangulat uralkodik a két évvel késôbb keletkezett
Lédával a</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>bálban
című versében is. Sejtelmes vízió fejezi ki a boldogtalanságot,
az ifjúság és a</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>szerelem
elmúlásának tragikumát.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Kétféle
szerelem ellentétére épül a költemény. Az egyik oldalon ott áll
a "vig terem" a maga harmóniájával, tavaszi-nyári
színeivel és hangulatával, a szerelemnek még örülni tudó,
gyanútlan mátkapárjaival. A fiatalok boldogságával szemben</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>megjelenik
a testet öltött boldogtalanság, "egy fekete pár", s
úrrá lesz a rettenet.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
"sikoltó" zene "elhal", bús csönd és némaság
kíséri a halál-arcú idegeneket.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
forró örömöt a téli szél hidege űzi el, a fényen és a
vígságon gyôz a feketeség,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>a
szomorúság. A fiatalok sírva, dideregve rebbennek szét: a
fenyegetô elmúlás állt</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>eléjük
a táncoló halott szerelmesekben. A vers azt érzékelteti: nincs
igazi öröm,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>nincs
megváltást jelentô szerelem, a boldogság mögött ott lappang
könyörtelenül a</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>boldogtalanság.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Minden
szerelem rejtett ellentmondása: az egyesülés vágya és a teljes
eggyé válás</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>lehetetlensége,
a vágy és a taszítás kettôssége jelenik meg a Léda-versek
csaknem</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>mindegyikében.
Az Örök harc és nász is a "várlak, kívánlak" s az
"űzlek, gyűlöllek"</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>paradoxonát
mélyíti el, azt az ôsi érzést, melyet már a római Catullus is
megénekelt</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>"Gyűlölök
és szeretek" kezdetű epigrammájában. - A versszakok elején
álló megszólítás - "Én asszonyom" - megható
gyöngédséget árul el, a "be jó, ha bántlak" - </b></font>
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>"be
jó, ha rossz vagy" pedig mintha az ellenkezôjérôl vallana,
holott ennek a</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>kettôsségnek
az egybefonódása fejezi ki a "nagykorú érzést", a
felnôtt ember bonyolult szerelmét: az örök nászhoz hozzátartozik
az örök csatázás is. De minden</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>meghasonlottság,
diszharmónia ellenére a Léda-zsoltárok hirdetik a társ utáni</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>vágyat,
a menekülést valaki máshoz.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
Léda-regénynek végül is az Elbocsátó, szép üzenet vetett
véget 1912-ben.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>-
Olvassátok el a költeményt, s próbáljátok megállapítani,
miért és</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>hol
igazságtalan ez az utolsó Léda-vers!</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
Halál rokona</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
halál, a halálvágy, az elmúlás nosztalgiája, a francia
szimbolizmus s a századvégi magyar líra e jellegzetes témája
korán megjelent Ady költészetében is, s a Vér és Arany kötetben
már önálló ciklust is kapott (A Halál rokona). Az eddig tárgyalt
versekben is fel-feltűnt már ez a motívum. A Léda-versek állandó
kísérôje</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>lett
a halál, az ôszi avarba való lehullás, az élet fényét kioltó
fekete szín.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
kor általános felfogása szerint az érzékeny lelkű, túlfinomult
idegzetű "művész" megkülönböztetô jegye lett a
betegség, s az új, szokatlan értéket a "sejtô, beteg és
finom" dalok jelentették. A csúf élettel szemben megszépült
a halál, s a fáradt, beteg, menekülni vágyó lélek menedéke,
otthona lett.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
tehetetlenség-érzés, a reménytelen lemondás s a testi betegség
riadalma is</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>gyakran
úrrá lett a költôn, s ilyen hangulataiban elôtérbe nyomult a
halál gondolata. De rendszerint nem mint ijesztô rém jelent meg,
hanem mint jó barát, mint</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>"szép,
nagy, komoly, altatlan Ćlom". Olykor víg volt a Halál,
"boldog tenger kedves hajósa", aki felé reménykedve,
vágyódva kiáltott az élet örömeit veszni érzô lélek. (A
ködbe-fúlt bajók) A Halál rokona című vers strófáiban is
makacsul ismétlôdik a "szeretem" szó, mintha valami
szerelmi vallomás lenne. Visszájára fordult</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>az
élet megszokott értékrendje: a szent Halál szemszögébôl az
tűnt fel szépnek,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>vonzónak,
szeretetre méltónak, ami a közfelfogásban szánandó, ijesztô és
szomorú.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Az
azonos felépítésű versszakokban a Halál rokona a távozóknak,
az elmenöknek,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>a
hervadóknak, a bánatosaknak, a lemondóknak, a csalódottaknak vall
szerelmet,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>azoknak,
kik a halál felé közelednek, olyan dolgoknak, amelyeket vonz az
elmúlás.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Széppé
és szentté vált a Halál, bölcsek, poéták, betegek menedékévé.
- Fáradt lemondás, illúziótlan kiábrándulás, csendes
szomorúság uralkodik a versen. Ezt a</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>hangulatot
erôsítik az elfulladó, elbukó, rímmel kiemelt félsorok is az
egyes strófák végén.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>"Dekadensnek"
nevezik ezt a fajta csalódott, nem az életet, hanem az elmúlást</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>dicsérô
életérzést. Ady átélte ezt is, hiszen ez a hanyatló, beteges
hangulat is része</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>lehet
az emberi sorsnak. De nem állandó, végleges állapot volt ez
számára, hanem</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>az
utat keresô, az élet értelmét kutató ember vívódásának egyik
megnyilvánulása,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>többször
visszatérô hangulata.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
Nyugat és A Holnap</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Az
elsô két igazi Ady-kötet hírnevet, elismerést hozott a költônek,
kirobbanó sikert aratott az ország legműveltebb, az új iránt
fogékony</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>olvasói
között. Az 1908. január 1-én megindult új folyóirat, a Nyugat</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>szerkesztôi
is (Ignotus, Fenyô Miksa, Osvát Ernô, Hatvany Lajos elsôsórban
Adyra számítottak, s ô lett - hallgatólagosan - a lap
vezéregyénisége. A Nyugat már cimében is jelezte törekvéseit:
eszménye,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>példaképe
a nyugat-európai országok modern irodalma volt, s méltó fórumot
kívánt biztosítani azoknak a magyar íróknak, akik éppen Ady</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>példájának
felszabadító hatására bátrabban merték megszólaltatni</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>újszerű
mondanivalójukat. Az új szépirodalmi folyóirat a művészet
teljes szabadsága jegyében nagyszerű irógárdát tömöritett
maga és</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Ady
Endre köré, s ezáltal a XX. század mindmáig legjelentôsebb
irodalmi orgánuma lett. Elsôsorban zseniális szerkesztôjének
Osvát</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Ernônek
(1877-1929) köszönhetô, hogy szóhoz jutott benne mindenki, aki</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>valóban
tehetségesnek bizonyult. A Nyugatnak nem volt egységes</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>arculata,
az ún. nyugatosokat inkább a tagadás fogta össze: szembefordultak
az elszürkült, kiüresedett és színvonaltalan hivatalos
irodalommal s a polgári fejlôdéstôl elmaradt ország avult
hagyományaival.-</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Hamarosan,1908
szeptemberében megjelent Nagyváradon Ady verseivel az élén A
Holnap, a modern magyar költôk antológiája is. (Második</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>kötetét
1909-ben adták ki.)</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
"kétmeggyôzôdésű" forradalmár</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Együtt,
most már táborba gyűlve léptek a nyilvánosság elé a másfajta</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>látást,
az új életérzést, a nyugtalanító szépségeket hozó alkotók,
s erre</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>már
felfigyelt a konzervatív ellentábor is. 1908-tól kezdve példátlan</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>méretű
és erejű kritikai hadjárat indult meg a nyugatosok és a
holnaposok ellen, s a legútszélibb támudások Ady Endrét érték.
Az üldözött,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>otromba
vádakkal megrágalmazott, érthetetlennek, magyartalannak,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>erkölcstelennek
kikiáltott költô egyre szorítóbbnak érezte magányát.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Anyagi
gondok is gyötörték, a Nyugat még nem tudott rendszeres</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>fizetést
biztosítani neki. Ujra meg újra menekült megtörten, fáradtan a</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>kicsinyes
magyar valóságból Nyugatra. De Párizs sem volt már ekkor</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>menedék
számára. A daloló Párizsban felfigyelt a daltalan nyomorra,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>a
fény városában észrevette az árnyakat is. S mikor az új
folyóirat címével is a nyugati példa követését hirdette,
Adyban már felmerültek a kételyek: kiábrándultan kezdte nézni a
fejlett polgári társadalmakat. Verseiben, cikkeiben az antifeudális
indulatokhoz egyre inkább antikapitalista dühök is társultak.
Megfogant benne már az a meggyôzôdés,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>hogy
a falusi Magyarország elmaradottságával szemben a "város"
önmagában még nem jelent megoldást. Hontalan magány, idegenség
gyötörte a világvárosok Bakonyában is.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Uj
élményei, meglátásai tették "kétmeggyôzôdésű emberré"
: kívánta a</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>feudális
maradványokkal terhelt ország polgári demokratikus átalakítását,
de ki is ábrándult a másutt már megvalósult célból. A
kapitalizmus visszásságai, bűnei miatt elfordult a nyugati
mintától,s új távlatokat nyitottak elôtte a forradalmi
proletariátus mozgalmai. "Követeljük a legteljesebb
demokráciát - írta Kétmeggyôzôdésű emberek című cikkében
(Nyugat, 1911) -, ordítjuk az általános, titkos és egyenlô
választásjog elvét becsületesen, mártírosan, holott századokkal
nálunk elôbbjáró kultúrtársadalmak eredményei már elvették
titokban minden</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>gusztusunkat."
A polgári átalakulás céljai nyomasztó idôszerűségük</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>ellenére
sem voltak már lelkesítôek; ami itthon újdonságnak számított,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>másutt
már megunt ócskaság volt (A fajok cirkuszában).</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Az
1905-1908 között a magyar Ugar ellen kibontakozó érzelmi lázongás
1908 után társadalmi forradalmisággal telítôdött, s a
kétmeggyôzôdésű forradalmár egyszerre harcolt a feudális
maradványok s a</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>tôke
uralma ellen. Szükségszerű szövetségese volt ebben a harcban a
polgári radikalizmus, de túl is lépett ennek célkitűzésein, s
gyakran szembe</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>is
fordult velük.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Istenes
versek</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Ady
életét és költészetét 1908 után is mély válságok, súlyos
ellentmondások jellemezték. Az évenként megjeienô verskötetek
folytatták</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>azokat
a témaköröket, melyek az Uj versekben és a Vér és Aranyban</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>megszólaltak
: az egyes ciklusokban elkülönítve feltűntek újra a magyarság
sorskérdései, a szerelem, a pénz, a halál motívumai, s 1908</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>után
többször is a politikai forradalom izzó hangú költeményei.
Különös erôvel, mélyülô szomorúsággal fejezôdött ki
csaknem minden kötetben a magára hagyottság, az elszigeteltség, a
közösségbôl való kizártság tragikus élménye, a titkokkal
átszôtt világban való eltévelyedés</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>és
idegenség. - Ebbôl a roppant sokszínű, összetett, ellentmondásai</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>ellenére
is egységet alkotó költészetbôl csak egy-két témakört
emelhetünk ki.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Az
elviselhetetlenné váló otthontalanság feloldásának vágyából
fakadt Ady költészetében az istenkeresés témája. Ezekben az
években</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>hoszabb
idôt töltött Érmindszenten, s betegsége is súlyosabbra fordult.
Az otthoni vallásos környezetben felmerültek gyermekkori emlékei,
újra hallhatta a falusi templomban a Biblia zsoltárait, s a közelgô</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>halál
tudata is kínozta. A tépett lelkű, meghasonlott ember belsô
békére, nyugalomra vágyott.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Az
istenes verseket Az Illés szekerén című kötetben rendezte
elôször</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>önálló
ciklusba. Adynál az isten-fogalom is szimbólum, egyetlen jelkép</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>szimbólumrendszerének
bonyolult szövevényében. S istene is annyiféle,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>ahány
versben megjelenik, sôt egyetlen versben is többféle alakot
ölthet.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>"
Hiszek hitetlenül istenben" - hirdette egyik versének címe. -
Az elsô</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>istenes
ciklusban a magányosan vivott harcaiban megfáradt és elárvult</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>lélek
fordult mindenbôl kiábrándultan istenhez: a Semmivel, a Nihillel</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>szemben
ô jelentette az egyetlen biztos fogódzót.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Batyum
: a legsúlyosabb Nincsen,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Utam
: a nagy Nihil, a Semmi,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
sorsom: menni, menni, menni</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>S
az álmom : az Isten</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>-jajdult
fel a tragikus kiúttalanság, eltévelyedés Ćlmom: az Isten című</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>versében.
Jellemzôen, kételyeket hangsúlyozva csendül össze a hitetlen</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>hit
az "Isten-Nincsen" rímpárban. - Sajátos kapcsolat
jelentkezik az</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>isten
és a halál fogalma között - ezekben a versekben általában :</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Nem
bírom már harcom vitézül,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Megtelek
Isten-szerelemmel:</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Szeret
kibékülni az ember,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Mikor
halni készül.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Az
elsô ciklusnak címet adó szép költeménye A Sion-hegy alatt.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
"régi ifjúság", a nagykárolyi kisdiák emlékei kelnek
életre a versben,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>s
mosódnak össze a "rongyolt lelkű" férfi reménytelen
istenkeresésével.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>O
az a kisdiák, aki "nyirkos, vak, ôszi hajnalon " -
reszketô kezében lámpással - rórátéra, hajnali misére indul.
Gyermeki képzeletében </b></font>
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>harangzúgás
hívó szava felidézte a Biblia Urát, a Mózesnak tízparancsolatot
adó istent, s töredezett emlékeiben azonosul a jeruzsálemi</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Sion-hegy
a Mózes történetében szereplô Sínai-heggyel.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
Nihillel szembenézô felnôtt ember belsô riadalma rávetítôdik
az az Urra is, s furcsa, különös képsorban jelenik meg az isten.
Borzolt</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>fehér
szakállú, bús és kopott öregúr, "nagy harang volt a
kabátja, piros</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>betűkkel
foltozott". Tépetten, fázva szaladt, ráncos, vén kezével
paskolta a ködöt, s egyre harangozott, harangozott - "valahol
a Sion-hegy</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>alatt".
A képek lidérces, kísérteties hangulatot árasztanak.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
lírai alanyra a bizonytalan, tétova keresés jellemzô: gyermeki
emlékei nyomán tapogatózva keres valakit, aki Hitet adhatna neki,
valakit,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>akitôl
kinyilatkoztatást, biztos eligazítást vár. Hiába találkoznak a</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Sion-hegy
alatt: az "életben kárhozott", halottan visszatérô hôs
nem</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>tudja
a "szép öreg Ur" nevét, elfeledte a régi gyermeki imát;
nem tárhatja fel a szívét, nem panaszolhatja el gyötrelmes
kételyeit. Az Ur</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>pedig
csak szomorúan néz rá, bekönnyezi az arcát, de a néma
kérdezônek nem válaszolhat. Várt, várt, aztán felszaladt a
Sion-hegyre,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>eltűnt
örökre. - A kétkedô és sóvárgó lélek nem kapott semmiféle
hitet, kôtáblákra írt parancsokat, magára maradt, s elhagyottan
ül "sírván a Sion-hegy alatt".</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Tragikus
volt Ady vallásossága, nem talált benne megnyugvást és</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>békét,
nem találta meg sorsa értelmét a keresô, a nihilizmust elvetô
XX. századi ember.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
bánatos, szomorú hangulatot nem oldja a vers zenéje sem : csak</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>távolról
csendül össze egy-egy rím az 5 soros strófákban. (Ez a
rímtávolítás egyébként sok Ady-versre jellemzô.)</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Olvassátok
el és fejtsétek ki, mi a leglényegesebb mondanivalója az Istenhez
hanyatló árnyék című költeménynek !-</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
Biblia hatását jelzi a i09. zsoltár két sorának beleszövése a</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>versbe
Károli fordítása szerint s a szöveg ódon hangulatú</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>stílusa.
- Minek nevezi istent a költô? - Mit jelent ez a sor:</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>"Ki
létlenül is leglevôbb". - A "rontás" szó itt
"átkot" jelent.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>-
Hogyan kapcsolódik ez a költemény is a halámotívumhoz?</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Ez
a vers is megnyugtató hitért, biztos támaszért könyörög,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>de
sokkal kiegyensúlyozottabb, kevésbé zaklatott, mint A Sion-hegy
alatt. - Figyeljétek meg a rímelését! - Milyen a strófák
rímelhelyezése, és mi lehet ennek a szerepe?</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Az
1912-es forradalmi hullám</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>1912-ben
Ady költészetét új forradalmi hullám járta át. A munkásság</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>mozgalmai
Európában és nálunk is reménykeltôen megélénkültek.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>1912.
május 23-án a budapesti munkások százezres tömege tüntetett</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>a
parlament elôtti téren az úri Magyarország s annak vezére, Tisza
István ellen. Barikádokat emelt ezen a napon Budapest utcáin a nép</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>forradalmi
dühe. Az uralkodó osztályok alatt megrendült a föld, elôször
érzôdött, hogy hatalmuk ingatag.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Ady
szinte megfiatalodott. Költeményeibôl eltűnt a kétely,
magányossága feloldódott. A "ti" és az "én"
különállását a "mi", a néptömegekkel való
azonosulás váltotta fel. Reménykedôn hirdette "a magunk
szerelmét" : a hitet az emberben, a jövôben. Az élet
értelmét vélte</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>megtalálni
a közösségért való harcban, az emberiség történelmi
önmegvalósításáért vívott küzdelemben. - Uj forradalmi versei
A Magunk</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>szerelme
című kötet (1913) Szent Lélek karavánja ciklusában jelentek
meg.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
Galilei-kör 1912. március 15-i ünnepségére elküldött verse, az
Uj, tavaszi</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>seregszemle
minden eddiginél bizakodóbb. Ujjongás, remény, diadalmámor ömlik</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>végig
a strófákon, a világ megújulását, megváltását hirdeti a
hozsannázó hit: "Uj</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>a
világ nálunk is már, hozsánna." - A "Láznak ifjú
serege", mely fölött seregszemlét</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>tart,
valószínűleg verseinek, eszméinek, merész gondolatainak
gyôzelmes csapata,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>mely
már átjárta a "kis, romlott ország vén kadáverét"
(holttestét), s a halottat</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>feltámasztotta,
új életre kényszerítette. Az új idôk új dalainak robogó
serege "hályogot tépett a magyar szemen", s most már
másképpen látja mindenki a világot:</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>"hit,
vágy, cél, csók mind-mind azóta más." "Ćtváltódik"
minden és mindenki,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>"megrázkódik
újat lesve a szív" - harsogja a korábbi kételyeket,
fenntartásokat</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>elvetô
optimizmus. - Ebben a lázas, ünnepi ódában a múlt mint legyôzött
akadály</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>jelenik
meg, amely többé nem vethet gátat a "boldog változásnak",
s csak a jövôrôl,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>az
örök tavaszról, az örök forradalomról van már szó. (Többen
úgy értelmezik</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>ezt
a költeményt, hogy az ifjú forradalmárokról, a galileistákról
szól.) - Ugyanez</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>a
hit, feltételekhez nem kötött bizakodás hatja át a ciklus többi
versét is.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Az
Enek aratás elôtt elsô két strófája hiányos mondatok
egymásutánjával, zaklatott halmozásaival érzékelteti a még
visszaszorított, de bármelyik pillanatban kirobbanni kész
forradalmi indulatokat. Csak a</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>versszakok
utolsó sorai (4., 8.) kerekednek teljes szerkezetű, határozott</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>kijelentésű
tômondatokká; ezek egymás szinonimái. A 8. sor hátravetett
értelmezôi is ("Ünnep készül, piros, szabad") a
nyugtalan</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>izgatottságot,
de egyben a közelgô megoldást, az ünnepi reményt sugallják.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
harmadik strófa két mozzanatos igéje a sorok elején (indul,
pattan)</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>s
a néma mozdulatlanságot, figyelô félelmet kifejezô két ige az
utolsó</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>sorok
végén (összebújnak, meglapul) tovább fokozza a belsô
ellentétet,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>a
sejtetô ideges feszültséget. - A negyedik versszak már
felszabadultan,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>a
feszültséget s a várakozás fojtott csendjét feloldva
egyértelműen a</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>jövô
biztos diadalát, ünnepi örömét hirdeti ("ünnep lesz",
"aratás lesz"). - A költemény a forradalmi készülôdés
képeit a falu világából</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>veszi,
az aratási ünnepre készülô "dühösök szent szektája"
pedig Dózsa</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>György
népét idézi. A forradalmat az egész nép felkeléseként várja a
költô.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Fölmerül
ebben a költeményben a "csönd" motívuma, s ez ekkori</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>verseiben
minduntalan visszatér: a "tisztes, nagy csönd", a még
váró,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>egyelôre
mozdulatlan népi haragos indulat a "nagy gôgökkel" kerül
szembe, s ez a "csönd fog itt mindent megváltani.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
"véres csütörtök" eltiprása, a munkásság májusi
tüntetésének brutális vérbe fojtása még inkább kiélezte a
forradalmi helyzetet. Adyn</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>most
nem lett úrrá a csüggedés, sôt elszántsága, a népbe vetett
hite</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>csak
megerôsödött. Rohanunk a forradalomba című költeményének</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>legfôbb
mondanivalója az új, gyôztes forradalom bizonyossága, az a</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>meggyôzôdés,
hogy a véres megtorlás ellenére minden készen áll az
újrakezdésre. "S ha most támadunk, le nem vernek" -
kiáltotta a néppel</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>azonosult
költô többes szám elsô személyben az elsô versszak utolsó</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>mondatában.
Mindenütt "isteni robbantó kedv" érezhetô, "Budapestnek
futós utcáin - S falvak csöndjén dühök remegnek". A
döbbent</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>csönd
új földrengést ígér. A hosszú vers végén összegezôdik a
részletekbôl levonható tanulság :</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Csönd
van, mintha nem is rezzennénk</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>S
rohanunk a forradalomba.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
bujdosó kuruc</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>1912-ben
úgy látszott, az otthontalan ember végre otthonra lelt,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>ugy
látszott, sokáig kínzó, elszigetelt magánya feloldódott a
népben,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>a
közösségben, egyéni és kollektív vágyak egymásra találtak. A
forradalmi optimizmust azonban - egyelôre - a történelem nem
igazolta:</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Európa
és a magyarság nem a forradalomba, hanem a háború rémsége</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>felé
rohant. - Ki látott engem? (1914) című kötétének verseiben
uralkodó szólammá lett a népet féltô rettenet, az aggodalom, de
hangot kapott a tehetetlenség dühe s a nemzetostorozó fájdalom
is. Több költeményében fölmerült - mint Berzsenyi, Kölcsey,
Vörösmarty műveiben</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>is
- a nemzethalál kétségbeejtô víziója.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>"Kuruc
verseiben" a magányos, elárvult forradalmár keserűsége,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>a
kiábrándulás szólalt meg. Egybemosódott ezekben a tragikus múlt</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>és
a tragikus jelen : a bujdosó kurucok sorsában saját üldözöttségét,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>kirekesztettségét
sírta el, de kifejezôdött bennük az elszántság, a túlerôvel
szemben vívott reménytelen harc, a helytállás kötelezettsége
is.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
Sipja régi babonának költemény alcíme - Bujdosó magyar énekli
- utal a műfajra. A vers helyzetdal: a költô egy elbujdosni
készülô, hazáját örökre elhagyó kuruc szegénylegény sorsába
képzeli magát, vele</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>azonosul.
A vesztett ügy katonája zokogja el - ellentétes érzelmek között
vergôdve - a maga bánatát, népe iránt érzett átkozódó
szeretetét.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Az
egész költemény az indulás, az eltávozás pillanatának
hungulatát</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>ragadja
meg. - Groteszknek hat az elsô strófa helyzetképe: a vásár
kavargó, zajos forgatagában a már útrakész, menôfélben levô
kuruc magányosan, halkan siratja - "bort nyakalva" -
önmagát és a magyar népet. A megcsalt remény, a kilátástalanság
lesz úrrá: "fáradt lábbal" kell</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>útra
kelnie a vers hôsének, céltalanul indul "bús világgá".
Ezt a szívszorító érzést próbálja tompítani, borba fojtani -
hiába.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
második versszak fokozza a hazától, a néptôl való elszakadás
fájdalmát, kiteljesíti a reménytelenséget. A bor mámora nem
adott enyhülést. Veszendô lelkek : "béna árnyak, rongyos
árnyak" kavarognak a</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>menekülni
kényszerülô szegénylegény körül, s a sípszó régi babonák</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>félelmeit,
ôsi riadalmát idézi fel. A fülébe sípoló nóta egyszerre
fejezi</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>ki
a nép és a lírai hôs kétségbeesését : "Sohse lesz jól,
sohse látlak". Ez a tehetetlen kétségbeesés csap át (3.
vszk.) keserű átkozódásba</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>("Ne
hagyja az Ur veretlen"), a szabadságra érdemetlen, gyáva,
lankadt nép ostorozásába. A ragaszkodó szeretetet túlzó,
igazságtalannak</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>tűnô
vádaskodás váltja fel, s ez mintegy megkönnyíti, oldja a
lélekben</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>az
elszakadás, a hazátlanná válás kínját, s igazolja, megerôsíti
a veszett</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>néptôl,
veszett földtôl való menekülés szándékának véglegességét,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>határozottságát
(4. vszk.). Ezért hat olyan végérvényesnek az utolsó</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>sor
: "Sohse nézek többet vissza."</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
Sipja régi babonának mondanivalója a menekülés, a hátat
fordítás</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>a
hazának, a régi érzelmi kapcsolatok önkínzó szétszakítása.
Ez azonban csak a vers egyik jelentésrétege. Ennek a tagadásnak
határozottan</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>ellene
mond a költemény muzsikája, a ritmusban megbúvó szerelmes</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>vallomás.
Régi népies sorfajból, felezô nyolcasokból építi fel -
félrímekkel - Ady a hatsoros strófákat. Valamennyi sor
tökéletesen hibátlan</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>csengésű:
a sormetszet, az ütemhatár egyetlen esetben sem esik szó</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>belsejébe.
Ez a tiszta és ôsi magyaros forma, a vers emlékeket idézô</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>kedves-bájos
dallama híven tükrözi a népével és hagyományaival szorosan
összefonódó költô szemléletét, a hazától való elválás
lehetetlenségét. A ritmus élénk lüktetését fokozzák az elsô
két strófában sűrűn</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>felhangzó
alliterációk. - A ragaszkodásról, az utolsó versszak szó
szerinti tartalmával ellentétben az elszakadni nem tudásról közöl
rejtett</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>üzenetet
az issza - vissza rímpár is. Egy közismert népdal rímeit
használja fel itt Ady: "Ki a Tisza vizét issza, vágyik annak
szíve vissza."Az</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>eltávozással
szemben az ellentétes irányú mozgást, a visszatérést
hangsúlyozza a vers dallama és a legnyomatékosabb helyen szereplô,
rímmel</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>kiemelt
vissza szó : a lélek visszavágyik veszett népe veszett földjére,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>képtelen
elhagyni azt. Csak a mély fájdalom, a kilátástalan jövô miatt</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>fakadhatott
fel a vádaskodás, a szigorú átkozódás hangja. A
megmásíthatatlan együvé tartozást fejezték ki a költemény
meghatódó megszólításai is: "Vérem népe, magyar népem"
- "Édes népem".</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
háború felé haladó történelem érlelte meg a költôben a
nemzethalál hatalmasra növesztett, kozmikus vízióját: az Idô
óriás rostával a kezében világokat szed és</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>rostál
ki. A költô próféták új szavával hirdeti, hogy el kell
pusztulniuk azoknak a</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>népeknek,
melyek nem képesek sorsukat alakítani, melyek "nem magvak a
Jövônek". Maga is vállalja "aszott és be nem telt"
népének elkerülhetetlen sorsát, a</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>pusztulást
(Az Idô rostájában)</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Az
eltévedt lovas</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>1914
júliusában tört ki az elsô világháború, s "tegnappá",
múlttá</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>vált
a forradalmi harcok biztató világa. A félrevezetett tömegek vidám</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>énekszóval
éljenezték a háborút, az unt egyhangúságot megszakító</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>érdekes
kalandnak vélték. Még a "lámpás, szép fejek", az ész
emberei</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>közül
is néhányan "sután megszédültek", behódoltak az
esztelenségnek.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Az
európai szociáldemokrata munkáspártok vezetôi is az imperialista</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>háborúba
lépô országok bunsoáziáját támogatták, s feladták korábbi
elveiket.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Ady
szembefordult az öldökléssel, a nacionalista ujjongással, s
emiatt</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>hazaárulónak
kiáltották ki. Elnémították, négy éven át nem jelenhetett</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>meg
könyve, pedig három kötetnyi verse volt készen. Ezekbôl
válogatta</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>ki
az 1918 augusztusában megjelent A halottak élén költeményeit.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Ezért
is tömörebb ez a kötet a korábbiaknál.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Ady
az elsô pillanattól kezdve tisztában volt a háború embertelen</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>jellegével,
s nemcsak a magyarság, hanem az egész emberiség sorsát látta
veszélyeztetve. Észrevette az emberi civilizáció mögött az
embertelen</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>vadságot,
megsejtette a távoli jövô rémségeit is.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Ezt
a döbbent rémületet fejezi ki Emlékezés egy nyár - éjszakára
című</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>költeménye.
Az az éjszaka, melyre Ady emlékezik, a háború kitörésének
júliusi éjszakája. A nyár-éjszakában egy lidércnyomásos álom
rémült látomásai kavarognak, s a szorongó félelem, az iszonyat
teszi</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>különössé.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
vers a világ végét, az utolsó ítéletet hirdetô "dühödt
angyal" bibliai képével indul, s szörnyű riadójára
felborul az élet eddigi szokásos</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>értékrendje:
minden a visszájára fordult. A refrénszerűen visszatérô</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>sor
- Különös - Különös nyár-éjszaka volt" - egyre
ijesztôbbé válik,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>beléivódik
az újabb és újabb "csodák", rémek félelme, az az
iszonyúság, mely "a lelkekre kaján örömmel ráhajolt".
A világot elsüllyesztô</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>éjszaka
a teljes értékpusztulás tragikus megérzését sejteti, az
emberiség</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>jövôjét
a reménytelen kilátástalanság teszi kétségessé. A lírai én
az</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>átélt
borzalmak hatására bénán, élô-halottan, tehetetlenül csak
emlékezni tud - Isten-várón, csupán valami megváltásban
bizakodva.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
rémület feldúlja a verset is, a megszokott ritmikai kötöttséget,
s a sorok szabadvers-szerűen követik egymást. A "dobolt"
hívó szóra</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>szabálytalan
rendben válaszolnak a mély "o" hangot tartalmazó rímek,
s fáradt monotóniát visznek a költemény hangzásába : a "volt"</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>rím
pl. kilencszer tér vissza.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Az
emberiség történelmi eltévedését, útvesztését jelenítette
meg Ady</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Az
eltévedt lovas című nagy költeményében. Néhány hónappal a
háború</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>kitörése
után,1914 november közepén jelent meg a Nyugatban. Ekkor</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>már
távoli messzeségbe tűnt a háború vége, szétfoszlottak a pár
hónapos diadalmenet illúziói, s a gondolkodó embereket
megrettentette az</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>évekig
elhúzódható öldöklés lehetôsége.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
cím és a vers egésze világosan arról vall, hogy az új,
imperialista</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>háború
a maga beláthatatlan szörnyűségeivel az emberiség történelmi</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>méretű
katasztrófája, végzetes eltévelyedése: az eltévedt lovas
sötétben,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>fény
nélkül "új hináru útnak" vág neki, s ezen az úton
lesben áll s rá</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>ront
az emberellenes vadság. - A vers egyes képei között azonban
eltűnt az oksági, logikai kapcsolat, az elôadásmód jelzésekre
szorítkozott</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>csupán,
s ez a szándékolt művészi homály évtizedeken át - mindmáig -
a legkülönfélébb értelmezésekre adott lehetôséget.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
költemény hôsének, az eltévedt, hajdani lovasnak a "képe"
csupán</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>akusztikai
elemek hatására idézôdik fel: csak hallani (általános alanyú
fônévi igenévi állítmány) a vak ügetést, s késôbb sem
tudunk meg többet</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>róla,
legalábbis vizuálisan nem jelenik meg belsô látásunk elôtt sem.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>S
ahol csak hang van, s hiányzik a látvány, ott elôvarázsolódik a
kísértetiesség. Utja egyébként is erdôk és nádasok között,
sűrű bozótban</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>visz,
s a novemberi omló köd és a fény nélküli sötétség alakját
láthatatlanná teszi. Ami vizuálisan is megjelenik a versben, az a
színtér, a félelemmel és szorongással teli táj, mely egyben az
emberi létezés idôtlen</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>tája
is.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
hajdani lovasra az örök ügetés jellemzô, s egyszerre él a
múltban és</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>a
jelenben. A jövô azonban teljesen eltűnik a versbôl : a lovas
útja éppen</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>az
eltévedés miatt céltalan, kilátástalan.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
színtér, a lovast körülvevô táj sejtelmesen kísérteties,
titokzatos, a</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>rémmesék
ijesztô légköre uralkodik rajta. A vak ügetésre volt erdôk és
ónádasok "láncolt lelkei riadoznak". Elôbújnak,
"kielevenednek" az</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>ôs
sűrűbôl a régi babonás mesék rémei, a süket ködben hallani a
negatív csengésű régi tompa nótát. A civilizáció elôtti, a
történelem elôtti</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>emberellenes
szörnyek veszik körül az útnak induló lovast, a küzdô,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>sorsa
értelmét keresô embert. A rémmesék félelmetes szörnyeit
szorította vissza, a tompa nótát kényszerítette "lapulásra"
az ún. történelmi</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>idô,
a civilizált élet, mely "vitéz, bús nagyapáinkkal", az
öntudatra</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>ébredt
emberrel vette kezdetét.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
háború iszonyata azonban újra az ember nélküli, az emberellenes</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>ôsvilágot,
annak rémeit támasztja fel. A "pôre" síkon hirtelen ôsi
borzalmakat rejtô erdôk és nádasok jelennek meg, telve csupa
vérzéssel,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>csupa
titokkal, hajdani eszelôsökkel. A múlt századok ködébe bújt</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>ismét
az egész tájék. S itt, fények nélküli, menthetetlen pusztulást
sejtetô</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>hínáros
utakon üget tovább az eltévedt lovas, s a "köd-bozótból
kirohan" a megtestesült dehumanizált vadság : "ordas,
bölény s nagymérgű medve". A történelmi ember a
civilizáció elôtti lét labirintusába, a rémek világába került
vissza : az emberi világ elvesztette emberségét.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Az
utolsó strófa egy kis változtatással (a jelzôk fordított
sorrendje)</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>az
elsôt ismétli meg, s ez mintegy a távlat nélküli örök
körforgást bizonyítja. "Az ôs sűrűt, az eszelôsséget, a
vad ösztönöket visszaszorító,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>ésszel
élô ember, a történelmi ember átadta helyét (s a jelzôk
cseréje</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>végsô
soron errôl hozott hírt) a maga hajdani énjének, a nem
humanizáltnak. Ur lett az <<erdô>>, a
<<nádas>,
a civilizáció, a kultúra alatti.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Végbement
a teljes eltévedés. A történelmi ember elidegenedett saját</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>lényegétôl.
Elnyelte a múlt." (Király István : Az eltévedt lovas.
Kortárs,1976. 11. szám)</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
költemény kísérteties hangulatát sokféle nyelvi eszközzel</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>mélyíti
el a költô. Figyeljetek fel ezek közül néhányra! Keressetek
példákat a szinesztéziára! - Bôven találhattok szokatlan</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>szóösszetételeket
és szókapcsolatokat. - A riadt félelmet, a</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>nyugtalanságot
fejezik ki az inverziók (a megszokott szórend megbontása) is.
Keressetek ezekre is példákat! - Milyen kulcsszavakat találhattok
a versben? - Mit jelenthet ez a mondat:</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>"S
fogyatkozott számú az ember." - Mi a költôi szerepe. a 6.
strófában hatszor ismétlôdô "csupa" szónak?</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
fenti versértelmezés Király István elemzésének megállapításait
használta fel.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Többen
másképpen magyarázzák a költeményt. Földessy Gyula (Ady minden
titkai. Magvetô, Bp. 1962. 242-43.1.): A vers "Magyarországnak
a világháború alatt és okán a társadalmi haladás útjáról
való fokozottabb letérését, még nagyobbmérvű</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>elmaradását
szimbolizálja." - Balogh László (Mag hó alatt.
Tankönyvkiadó, Bp.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>1977.
157.1.): Ady Az eltévedt lovasban "nem a saját vagy a magyar
haladás egy</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>csoportjának
elfáradását jelképezi, hanem az egész magyar történelmi
fejlôdés</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>megtorpanását,
eltévedését. A magyar múlt, a történelem az eltévedt, hajdani
lovas." - A jelen és a múli ellentétérôl írva megjegyzi:
"A jelen >>süket köd<<, míg a múlt máig
ható
>>mese<<,
>>nóta<< s szereplôi, formálói
>>vitézek<<. A múlt, a magyar történelem a
jelképrendszerben kezd meghatározottá válni. A >>téli
mesék<< még a magyar nemzeti múlt bármelyik már-már
legendás, mondai hôskorát, dicsôséges eseményét jelentheti, a
>>vitéz, bús nagyapáink óta<< lapuló
>>régi,
tompa nóta<< azonban</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>már
pontosabban konkretizálható. A jelenbôl, 1914-bôl visszatekintve
határozott</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>utalás
az >>elrablott Kossuth-nótára<<, melyrôl
Ady már
I907-ben újságcikket írt.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Olyan
eszméket, motívumokat emel ki Ady a magyar múltból, amikor még
nem</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>tévesztett
utat történelmi fejlôdésünk, amikor még
>>vitéz<<
módra megtalálták a haladás útját a kor magyarjai.1848-49 ilyen
mozzanat volt történelmünk menetében."</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>(i.
m. 159. I.) - Vezér Erzsébet szerint (Ady Endre. Gondolat, Bp.
1977. 505.1.) az</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>eltévedt
lovas a háborúba hajszolt, saját legjobb forradalmi lehetôségeit
mindig</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>elszalasztó
magyar nép. - Vitatkozhattok a néha teljesen szemben álló
különbözô</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>értelmezésekrôl.
- Már az elsô osztályos tananyagban is megfogalmazódott, hogy</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>egy
irodalmi alkotásnak lehetséges többféle - de nem korlátlan számú
és semmi</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>esetre
sem önkényes - értelmezése.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>"Az
Élet él és élni akar"</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Megszólaltatta
és átélte Ady háborús költészetében a XX. századi</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>ember
élményét: a fenyegetettség érzését, a Nihil félelmét. De nem
lett</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>úrrá
rajta ez a negatív lehetôség, az élet értelmetlenségét nem
tartotta</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>örök
és általános emberi végzetnek. Verseibôl a világháború alatt
sem</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>tűnt
el a távlat. Hitte, hinni akarta, hogy "a csillag-szóró
éjszakák" sosem engedik feledtetni "az ember Szépbe-szôtt
hitét", éltette a remény,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>hogy
"az Élet él és élni akar". A szebb, emberibb múlt, a
"tegnap" tűnt fel értéknek a jelen borzalmával szemben,
s tudta, hogy a "történt</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>szépek,
éltek és voltak" "meg nem halhatnak soha". Igy
maradt meg "ôrzônek a strázsán" (Intés az ôrzôkhöz).</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
kései Ady-versekben - expresszionisztikus vonásként is - megjelent</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>a
nagybetűvel írt Ember, "ki úgy kívánja a szeretet és a
boldogságot",ki cselekedni akar, nem beletörôdni az értékek
pusztulásába. Megôrizte</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>magában
a forradalmi ember küldetéstudatát, ember maradt az
emberlenségben, magyar az űzött magyarságban. A háború
Tébolyával</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>szembehelyezte
a mégis-morált. Ember az embertelenségben című verse</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>költôi
és emberi helytállás bizonyítéka. Testi-lelki tépettségben,
zúzott szívvel, betegen és elcsigázottan is másokért akar élni.
A "minden</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Jövô"
féltése szabja meg az "újból-élô és makacs halott"
számára új kötelességét:</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>És
élni kell ma oly halottnak,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Oly
igazán szenvedônek,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Ki
beteg szívvel tengve-lengve,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Nagy
kincseket, akiket lopnak,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Bekvártélyoz
béna szivébe</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>S
vél ôrizni egy szebb tegnapot.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
maga által megszabott hivatása, hogy átmentse a jövônek az
emberiség múltban kiküzdött értékeit, a szebb tegnap reményeit
megôrizze</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>a
holnap, "egy új emberű új világ" számára. - A
biblikus zengésű, a belsô zaklatottságot kifejezô rapszodikus
menetű versben csak itt-ott található egy-egy tompa rím.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Csinszka</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Ekkori
szerelmi lírájának, az ún. Csinszka-verseknek is a szépség és
az idill ôrzése ádta meg különös varázsát. "A gyilkos
vad dúlásban"</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>ez
a letisztult szerelem is védte az emberséget, az "igérô
Multat", a tegnapot.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
De ha mégis? cím - ez a hiányos, félbeszakított kérdô mondat
már maga jelzi a kétkedô bizonytalanságot, a rémületet és a
sorssal</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>szembenézô
dacot. A "véres ájulásban", a háború orkánjában,
mikor</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>"mindenek
vesznek, tűnnek", újra csak felrémlik az emberi-erkölcsi</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>értékek
megrendítô pusztulása. A költô a keresztre feszített megváltó</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>kínjainak
iszonyatával jellemzi önmagát ("szögek vernek"). Ez a
tragikus helyzet indokolja a versen végigömlô meghatódó
gyöngédséget</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>(háromszor
hangzik el a "drága, kicsi társam" kedveskedô
megszólítás)</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>s
az embertelenség dúlásában a szerelem kivételes értékét,
megtartó</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>erejét.
Négyszer jajdul fel a "tarts meg" rimánkodó könyörgése.
A szenvedô ember, a mártír lélek a szerelemtôl várja a túlélés
reményét, a megmarádás lehetôségét. Az utolsó strófa a
megnyugvás, a bizakodás érzelmeit szólaltatja meg: ha meg kell is
halnia, életét drága, kicsi társának áldozza. Figyeljétek meg a rímek
önálló mondanivalóját!
Kétszer </b></font>
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>kerül
rímhelyzetbe a "társam" szó, s mindkétszer külön
mondatként is értékelhetô. A "társam - dúlásban",
"társam - ájulásban" hangsúlyozottan szólaltatja meg a
magányos ember társra találásának felemelô élményét. A többi
rímpárnak is</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>van
ilyesféle titkos, rejtett üzenete.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Csaknem
hasonló lírai tartalma van a Nézz, Drágám, kincseimre cimű
költeménynek is. - A Csinszka-versekben már nyoma sincs a Léda -
versekre jellemzô vívódásnak, gyötrô-kínzó
szenvedélyességnek.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
szerelem most óvó, biztonságot adó menedék a halállal szemben.
Ezért</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>a
védô oltalomért ajánlja fel a költô maradék, hű, igaz életét
feleségének. Az elsô és az utolsó strófában a csengô-bongó
négy szótagú rímek</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>a
lényeget emelik ki : a szerelemért cserébe adott "kincsei"
a "nincsei", ôrzött, de a háború tébolyában
megtagadott értékei : hűsége népéhez,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>az
emberséghez és a jósághoz. A "kincseimre" válaszol a
"tincseimre"</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>rim
is: ôszülô hajszálai az új szerelem varázsában sötétek,
ifjak lehetnek</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>még.
Ez a reménykedô hit a megmaradásban, az életben ennek a szép,</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>áhítatos
versnek a végsô üzenete. Ezt a bizakodást legfeljebb a harmadik
sorok rímtelen komorsága csökkenti.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>A
halottak élén című kötet verseiben a rémület mellett él és
megszólal</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>a
remény is, hogy tévedéseken, véres szenvedéseken keresztül, de
végül</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>is
az ember otthont, emberhez méltó létet fog majd teremteni magának</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>ebben
a világban. - "Az Embernek, míg csak van ember, - Megállni
nem lehet" - hirdette Uj s új lovat című verse. Ezt a
kudarcokon felülemelkedô, küzdô, meg nem álló emberséget
tanuljátok meg Ady Endre</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>költészetébôl!</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><br />
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"> <font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>Ady
Endre életénekés munkásságának rövid ismertetése, valamint </b></font>
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>a
részletesen ellemzett verscsoportot olvassuk el kűlön és </b></font>
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>kövesse
ezt a költô nagy verses kötetének elolvasása, amely </b></font>
</p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"><font style="font-size: 16pt;" size="4"><b>számítógépes
feldolgozásban megjelent az interneten.</b></font></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"></p>
<p style="margin-bottom: 0cm;"></p>
<p style="margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>Az
antik irodalom</big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>A
görög
történelem előzményei i.e. V. évezredig nyúlnak vissza. Ekkor
Hellászt különböző népek lakták. A Krétai civilizáció
ekkoriban válik nagyon fejletté. Mínosz király ekkor építi fel
a knósszoszi palotát. Kréta kereskedelmi csomópont lesz, a
kultúra virágkorát i.e. 1600-1400 között éli. Később
különböző törzsek, az achájok, iónok, aiólok és a dórok
jönnek Hellász területére. Az őslakosokat vagy elűzik
földjükről, vagy beleolvadnak a lakosságba. A II. évezred elején
Athén és Mükéné indul rohamos fejlődének. Ekkoriban sok
portyázás és rablókaland volt. Egyik leghíresebb i.e. 1250 körül
Trója pusztulása volt. </big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>A
társadalom,
fejlődése kezdetén számtalan kérdésre nem találta a választ.
Ezért kitaláltak történeteket, mondákat, mítoszokat. A mítosz
szó a görög müthosz, azaz monda, mese, történet szóból ered.
A mítosz egyrészt a világról alkotott különös elképzelést
jelenti, hogy a földet szellemek, istenek lakják, irányítják,
másrészt egy műfajt jelent az irodalomban. Hősök, istenek
cselekedeteit meséli el, csodás elemekkel, természetfeletti
erőkkel átszőve, de valóságalapja van. A mítoszok szájhagyomány
útján terjedtek, s csak évezredekkel később írták le őket,
gyűjteményét mitológiának nevezzük. </big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>Az
első nagy
történetíró, akinek tulajdonképpen az írás-olvasás
elterjedése köszönhető Homérosz volt. Két fő műve, az
Íliász és az Odüsszeia a Trójai mondakörre épül. </big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>Thétisz
és
Péleusz, lakodalmukra minden istent és istennőt meghívtak, kivéve
Ériszt, a viszályság istennőjét. Ezért ő bosszúból
legurított egy aranyalmát, "a legszebbnek" felirattal.
Pallasz Athéné, Héra és Aphrodité is magának követelte az
almát. Hogy eldöntsék kié legyen, Páriszt, a Trójai királyfit
kérték meg, válasszon. Athéné tudást, Héra hatalmat, Aphrodité
a legszebb asszony szerelmét ígérte neki. Párisz Aphroditét
választotta, aki cserébe Helénét, a spártai király, Meneláosz
feleségét adta neki. Párisz elrabolta őt és kincseit is, mire
Meneláosz Mükéné királyához, Agamemnónhoz fordult segítségért,
akivel Trója ellen vonultak. Az Íliász (görögül Trója = Ilion)
ennek a háborúnak az utolsó eseményeit meséli el, míg az
Odüsszeia az egyik hős, Odüsszeusz hazatérésének kalandos,
mesés történetét mondja el. Valószínűleg nem ugyanaz a szerző
írta mindkét művet. </big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>Az
ókor
"legnagyobb" felfedezése az ember volt. De ebben a két
műben nem ugyanaz az embereszmény jelenik meg. Az Íliász hőse a
hírnévért küzd, tudja, hogy meg fog halni, de a hősiesség
hajtja. Míg Odüsszeuszt a tudásszomj élteti, s életben akar
maradni, hazatérni hű feleségéhez. (Az akkori olvasók azt
egyátalán nem ítélték el, hogy Odüsszeusz nem törekedett a
hűségre.) Mindkét mű műfaja eposz, azaz verses elbeszélő
költemény. Tárgya mindig az egész népre vagy emberiségre kiható
esemény, melyet emberek, emberfeletti erők és istenek vívnak.
Célja megismertetni népe egész kultúráját, tudományát,
vallását, erkölcsét, mindennapi életét. Egységes kompozíciójú,
széles keretű, hosszabb terjedelmű, verses epikai mű. Főhőse
nem egyszerű ember, hanem isteni eredetű, óriási erejű hős,
akinek isteni küldetése van. Hexameteres formában íródott. A
ritmus a rövid és hosszú szótagok szabályos váltakozására
épül, időmértékes verselésnek hívjuk. Alapegysége a versláb,
mely kettő vagy három szótagból áll. A verslábakból épülnek
fel a verssorok. A hexameter 6 verslábból áll, előfordulhat benne
<i>spondeus</i> (- -) vagy <i>dachtilus</i> (-
u u). Az első négy
versláb lehet spondeus is, dachtilus is, de az ötödik csak
dachtilus, a hatodik csak spondeus lehet. </big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>Az
eposzi
kellékeknek nevezett formai jegyek, melyek Homérosz óta az eposz
nélkülözhetetlen "kellékeivé" váltak, a költészet
jellegzetességeit őrzik. </big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>-
Égi lény
segítségül hívása: invokáció</big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>-
A tárgy
megjelölése: propozíció</big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>-
Seregszemle:
enumeráció</big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>-
A dolgok
közepébe vágva: in medias res</big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>-
Csodás elemek</big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>-
Isteni
beavatkozás: deus ex machina</big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>-
Állandó,
vagy isteni jelzők: ephiteton ornans</big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>-
Párhuzamos
szembeállító szerkesztés</big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>-
Rész-egész
viszony: pars pro toto</big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>-
Visszatérő
toposzok, szövegrészletek</big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>-
Epikus
hasonlatok</big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>A
másik nagy
görög epikus Hésziodosz. Munkáiból pontosan megtudhatjuk
hogyan éltek a görög istenek, hogyan keletkezett a világ.
Homérosszal dolgozták ki a teljes görög mitológiát és ezzel az
antik szellemnek beláthatatlan szolgálatot tettek. </big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>A
görög líra
kora i.e. VII. és VI. század, a nagy átalakulások kora. Az
arisztokratikus társadalom nagy válságok után helyet ad a
népuralomnak, vagy a népi eredetű zsarnokságnak. Az első
jelentős lépése a tudományos gondolkodás. Ez a kor a lírának
kedvez, hiszen az átalakuló világban az ember keresi a helyét,
fölfedezi a maga személyiségét és a környező világhoz való
személyes viszonyát igyekszik megmutatni. </big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>Az
első lírai
versforma úgy keletkezik, hogy az eposzból ismert hexameteres sort
megtoldják a líraibb, szaggatottabb, két rövid dallamra bontható
pentameterrel. A pentameter is 6 verslábból áll, daktilusi sorfaj
és csak annyiban tér el a hexametertől, hogy a harmadik és a
hatodik versláb csonka, azaz egyetlen szótag. Az így keletkező
szünet két félsorra bontja a hosszabb hexametert. A pentameter
önálló sorfajként sohasem, vagy ritkán fordul elő. A hexameter
és a pentameter szabályos váltakozása adja a disztichonos
versformát. A görögök eleinte minden disztichon formában írt
verset elégiának neveztek. Az első elégiaköltők még nem
fájdalmat, szomorúságot fejeztek ki, hanem harcra szólítottak,
politikai, filozófiai kérdésekről szóltak. A személyes hang
kevés, az érzelmi kifejezés még háttérbe szorul. Az
elégiaköltők közül Türtaioszt harci buzdításai tették
ismerté. A spártaiak annyira tisztelték őt, hogy egy-egy csata
előtt mindig meghallgatták verseit. Másik nagy költő Szolón,
ő már bölcs tanácsokat, élettapasztalatokat mond el. Verseivel a
filozofikus költészetet teremti meg. Mimnermosz versei pedig
már a szerelemről szólnak. Ő teremti meg a szerelmi elégiát és
ő ír az élet múlandóságáról is. A következő lépés az
eposztól a líra felé vezető úton az iambosz-költészet
kialakulása volt. Iambosznak azokat a gúnyos, csipkelődő verseket
nevezték, melyek keményen támadnak minden bűnt és hibát.
Megteremtője Arkhilokhosz. Ő alkalmazta először az
iamboszról elnevezett új verslábat, a <i>jambust</i> (u -)
és a
<i>trocheust</i> (- u). a legfontosabb verslábak még az <i>anapesztus</i>
(u u -), <i>pürrikhiusz</i> (u u), <i>spondeus</i>
(- -) és persze
a <i>dachtilus</i> (- u u). Az időmértékes verslábakban is
megkülönböztetünk hangsúlyos és hangsúlytalan részt. Ennek
alapján beszélünk ereszkedő verslábról, ha elől áll a
nyomatékos elem (pl.: trocheus, dachtilus); valamint emelkedő
verslábról, ha elől van a nyomaték nélküli elem (pl.: jambus,
anapesztus). A nyomatékos elem neve arszisz (jele: pl.: - u), a
nyomaték nélküli időtartam neve theszisz. </big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>Egy
másik
műfaj, mely az elégiával közös származású az epigramma.
Eredetileg sírkövekre, műemlékekre, tárgyakra, épületekre
vésték (innen a neve: felírat), ezért tartalmában, terjedelmében
rövid volt. Később, mint könyvepigramma, vesztett tömörségéből.
Ma a bölcs gondolatot, szellemes gúnyt tömören összefoglaló,
gyakran csattanóval végződő rövid vers neve. Az ókor
legkedveltebb epigrammaköltője Szimonidész volt.
Legismertebb epigrammája A thermopülai hősök sírfelirata. </big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>Leszbosz
szigete
különösen kedvezett a költészet kibontakozásának. Itt élt és
alkotott Alkaiosz. Írt vallásos himnuszokat, politikai
verseket, de hírnevét bordalainak köszönheti. Azonnali érzelmi
reagálás, szilaj indulat, robbanékonyság jellemzi verseit. A róla
neveztek el egy versformát is, az alkaioszi strófát. </big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>Egy
másik nagy
költőnő szintén Leszboszban született, Szapphó. Tőle
csak néhány vers maradt ránk, de a legnagyobbak közt tartjuk
számon. Csupa rejtély, csupa titok az élete. Nevét a köztudat ma
is a leszboszi szerelemmel kapcsolja össze. Versei vágyról, a
testi szerelem iránti sóvárgásról szólnak. Nyíltság,
mértéktelenség, őszinteség jellemzi. Róla is neveztek el
versformát, ez a szapphói sor. </big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>Anakreón
a szerelem és a bor énekese. Ellentétes hangvételű verseket írt.
Az öregedés, elmúlás is témája volt. Anakreón halhatatlanságát
a nevéhez kapcsolódó műfajnak, a dalnak köszönheti. Ez olyan
lírai költemény, mely többnyire pillanatnyi hangulatot fejez ki.
Közvetlen hangon, elbeszélő és drámai elemek nélkül, egyszerű
formában íródott. Sokféle változata van: népdal, műdal,
bordal, szerelmi dal stb. </big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>Pindarosz
az i.e. V. században élt és alkotott. A kardalköltészet nagy
mestere. A kardal a közösségi költészet kedvelt formája, a
görög drámának is szerkezeti eleme: a kórusnak az eseményeket
értékelő szövege. Pindarosz megrendelésre is írt verseket:
diadalokat, versenykocsizókat, ökölvívókat ünnepelt verseiben.</big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>Az
i.e. VI.
század közepéig a görög kultúra kiemelkedő alakjai nem
elsősorban a nagy poliszokban, hanem a legmozgalmasabb
kereskedőgyarmatok nagyvárosaiban, egyes szigeteken és elsősorban
Kis-Ázsiában éltek. A görög dráma azonban már Athén városához
kapcsolódik. Athénban, a legnagyobb görög poliszban, az
arisztokrácia és a démosz küzdelméből egy évszázad alatt a
köznép került ki győztesen. Megvalósult az ókor leghalandóbb
társadalmi rendje: az athéni demokrácia, melyben a hatalom a nép
egészét illette meg. A démosz győzelme után sikerült a
perzsákat visszaszorítani, majd az újabb támadások egy
kivételével görög győzelemmel végződtek. Athén fejlődése
felgyorsult, a déloszi szövetség élén vezető szerephez jutott.
Bekövetkezett az arisztokraták, kereskedők, kézművesek,
földművelők kiegyezése és a periklészi békekorszak, ami kiváló
lehetőséget nyújtott az egyéniség kibontakozásában. A perzsa
háborúk, a belső ellentétek, a politikai feszültségek, a
társadalom, a család, az egyén problémája - mindezek a görög
drámában jelennek meg először, most már nem csak elbeszélik,
lírai vallomásokban mondják el, hanem el is játsszák,
megelevenítik. Így születik meg a görög dráma.</big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>A
görögök
körében számos népszokás élt. Többek között olyan játékok,
melyben személyek egymáshoz, környezetükhöz beszélve valamilyen
történést jelenítettek meg. A dráma komoly válfaja valószínűleg
a Dionüszosz és Demeter isten tiszteletére énekelt kardalból, a
<i>dithürambosz</i>ból fejlődött ki. A tavasz ünnepén, majd
az
őszi betakarítás ünnepén felvonultak, táncoltak, énekeltek.
Dionüszosz kísérői, a kar állat alakú istenségeket,
szatüroszokat jelenítettek meg. Ők legtöbbször kecskebőrbe
bújtak, s előadott énekük a kecskedal, görögül tragédia. Egy
idő után a kar tagjai nemcsak dicsőítették az istent, hanem
tetteit elő is adták, úgy hogy a karvezető és a kar egymásnak
felelgetett. Az i. e. VI. század közepén élt egy Theszpisz
nevű tragikus költő és egyben színész, aki fehérre mázolt
arccal lépett színre. Ő volt az első színész, "magyarázó"
szerepet töltött be. Később két, majd három színészt is
felléptettek, jelmezekben, álarcokban. A karének szerepe csökkent,
kialakult a drámai párbeszéd. A kórusnak itt már csak összekötő
szerepe van. A mű tárgya is megváltozik, a trójai, mükénéi,
ill. a thébai mondakör hősei kerülnek színre. A Dionüszosz
ünnepek fénypontja a drámai verseny volt. Tragédiaköltők és
komédiaköltők is részt vehettek. Az <i>alkón</i> fogta
össze a
játékok szervezését, 3 tragédia és 5 komédiaköltőnek adott
lehetőséget, hogy bemutassa műveit. A tragédiaköltőnek 3
tragédiával és egy komédiával kellett jelentkezni, ez a
tetralógia. Korabeli feljegyzések szerint a szegény embereknek
fizettek azért, hogy megnézhessék az előadásokat, melyek ünnepi
jellegűek voltak. Az állam jelölte ki, hogy kik léphetnek fel a
versenyen és az előadások megszervezéséről is ő gondoskodott.
A színház államérdekeket szolgált, de közösségi rendezvénynek
számított, mely szórakoztatott, nevelt, tanított,
elgondolkodtatott. A korabeli tragédiáknak hagyományos felépítése
volt. A főhős monológjával, vagy 2 színész dialógusával
kezdődött, ez a <i>prologosz</i>. A kar bevonuló éneke,
azaz az
első kardal a <i>parodosz</i>, a később elhangzó kardalok
a
<i>sztaszimón</i>ok, állódalok. A párbeszédes részek az
<i>epeisziodon</i>ok, ezek két kardal közt hangzanak el. Az
utolsó
kardalt követő dialógus az <i>exodos</i>, vagyis
végkifejlet,
befejezés. A kórus levonuló, utolsó éneke az <i>exodikon</i>,
ami valamilyen életbölcseletről szól. Közben azokat a részeket,
ahol a kórus és a kar énekel <i>kommosz</i>nak hívjuk.</big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>A
görög
tragédiaköltészetből cím szerint 525 műről tudunk, de csupán
34 szövege maradt fenn. A leghíresebb alkotók a "tragikus
triász" tagjai: Aiszkhülosz, Szophoklész és
Euripidész. A komédia legnagyobb alakja Arisztophanész.
A három nagy tragédiaíró nagyjából ugyanabban az időben
alkotott: a periklészi demokrácia fénykorában. </big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>Aiszkhülosz
a
tragédia megteremtője. A színészek számát ő emelte fel
kettőre, így lehetségessé vált a párbeszéd. Körülbelül 90
drámát írt, melyből 7 maradt fenn. A <i>Perzsák</i>, a <i>Leláncolt
Prométheusz</i> és az <i>Oreszteia</i> is ő műve. </big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>Szophoklész
munkásságában érte el a görög tragédiaköltészet fejlődésének
csúcsát. Ő léptetett fel először 3 színészt, ő vezette be a
díszletezést, a kórus tagjainak számát 12-ről 15-re emelte, a
színészekét 3-ra. Több mint 120 drámát írt, 24 győzelmet
aratott. Hét tragédiája maradt ránk: <i>Aiasz, Trakhiszi nők,
Antigoné, Oidipusz király, Élektra, Philoktétész, Oidipusz
Kolónoszban. </i>
</big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>Euripidész,
a
legfiatalabb drámaíró már a hanyatló Athén belső zűrzavarában
dolgozott. Műveit szerették olvasni, ezt bizonyítja, hogy tőle
maradt fenn a legtöbb mű, 18 darab. Műveit a modernség,
lélekábrázolás jellemezte, központi alakjai a nők voltak,
például: <i>Élektra, Médeia, Phaedra</i>. </big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>A
mítosz
szerint Kr.e. 753-ban alapította Rómát Romulus és Rémus.
Államformája királyság volt, míg a nép meg nem unta a
zsarnokoskodást és el nem űzték az utolsó királyt. Így
átalakult köztársasággá. Ebben az időben hatalmas hódítások
voltak. Meghódítják Hellászt is. Nagy Sándornak köszönhetően
pedig terjedni kezd a görög kultúra. Ezt nevezzük hellenizmusnak.
Szerb Antal így látja a dolgot: <i>"Paradox módon az az ókori
nép, amelyiknek nemzeti jellege a legerősebb, amelyik
nemzetvoltának hatalma alá hajtotta az egész világot, szellemi
téren beérte készen kapott műfajokkal". </i>
</big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>A
római
köztársaság virágkorában az epikus költészet fejlődött, mely
a legendás hősöket magasztalta, a legfőbb erényeket és az
önfeláldozást dicsőítette. A lírai műfajok közül a kardal
virágzott. Az irodalom közéleti szerepet vállalt. Viszont a
hatalmas hódítások következtében (pl.: Karthagó) ez az
államforma válságba került. A külső és belső helyzet egyaránt
bizonytalanná vált. Megnőtt a katonaság szerepe is, az egyén
pedig egyre kiszolgáltatottabb lett, a helyét kereste. Majd
megjelent egy új költői irányzat. Ez felmérte a társadalmi
valóságot és rájött, hogy nincs szerepe a politikában. Így
tehát elfordult a közügyektől és az egyén lett a fontos. Ennek
az irányzatnak a követőit "új költőknek"- nek
nevezték. A római líra azonban csak Kr. e. I.században fejlődött
ki. Témáik, versformáik, műfajaik, eszméik gyakran görögök
voltak. Teljesen imitáción alapszik.</big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>Nagyon
jó
bizonyíték a görög elődök iránti tiszteletre Vergilius
<i>Aeneis</i> című alkotása, melyben több fordulatot is
átvett
Homérosztól. Ezt akkoriban nem utánzásnak vették, hanem az előd
iránti hatalmas tisztelet kifejezéseként értették. Egy másik
műfaj, melyekből Vergilius egy válogatást is összeállított az
<i>ekloga</i>. A szó maga szemelvényt, válogatott verseket
jelent.
Ennek a megteremtője Theokritosz görög költő volt.
Először idillnek, vagyis "képecske", "életkép"-nek
nevezték. Theokritosz pásztorokat szerepeltetett természet
közelben. Hexameterben írt párbeszédes versforma, mely
eszményített világképet mutat be. A párbeszéd később el is
maradhatott. Vergiliusnál nagyon fontos szerepet kap a politika is
verseiben, ezért kis mértékben közéleti műveknek is
tekinthetők. </big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>Egy
másik költő
már csak saját érzelmeiről ír, csak saját szerelmi problémáiról
számol be. Catullus egy független költő, nem érdekelte a
politika. Nyíltan, szókimondóan beszél és már egyáltalán nem
közéleti. Ő is visszatér a görögökhöz. Szapphó stílusában
ír a szenvedélyes szerelem minden mozzanatáról. Már a versciklus
is megjelenik. Nagyon népszerűek Lesbia - -versei.</big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>A
harmadik
nagyon híres római költő Horatius. Nagyon sok műfaj
kialakulásában volt fontos szerepe. Ilyen például az <i>epodus</i>,
ami eredetileg "hozzáéneklést" jelent. Ezzel jelölték
azt a versformát, melyben hosszabb és rövidebb sorok váltják
egymást, melyekből legalább az egyik jambikus lejtésű. Ezek a
versek az ódák előkészítői. </big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>Horatius
római
műfajnak tekinti a <i>szatírát</i>, mely a görög
komédiából
alakult ki. Nem tekinti azonban teljes műfajnak, mert a hétköznapi
beszédtől csak a versmértékben különbözik. Feladata, hogy a
hétköznapi hibákat gúnyosan kicsúfolja. Ábrázolási
módszerében gyakran alkalmazza a túlzást, torzítást, s a
képzelet játékait. Elnevezése a latin <i>satura</i> szóból
származik, melynek jelentése "bizonytalan".</big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big>Ám
az a műfaj
melyek közül kikerültek a legismertebb költeményei azok a
<i>carmenek</i>. Görög elődöktől, Alkaiosztól, Szapphótól,
Anakreóntól és Pindarosztól sokat tanult, de korántsem lemásolta
őket. Magasabb szintre emelte és gyakorlatilag teljesen megújította
ezt a műfajt. A carmen szó a görög <i>ódé</i>, azaz
énekből
származik. Témája, tartalma, hangneme sokféle lehetett. Szívesen
írt még <i>episztolá</i>kat, azaz verses leveleket is. A
szó
jelentése "küldemény". Az epikai műfajba tartozik,
általában E/1 személyben íródott, mert a személyes párbeszédet
helyettesítette. Ezek tanító jellegű levelek, melyek közvetlenebb
formában íródtak, mint az ódák. Az óda olyan lírai
műfaj, melynek szerkezetére jellemző az ódai felütés, a költői
kérdések és felkiáltások. Eredetileg pengetős hangszer által
kísért dal. Mindig valamilyen magasabb eszméről, a
hazaszeretetről, egy fennkölt eszményről, egy híres emberről
szólnak. A dicsőítés mellett bölcseleti témája is lehet. </big></big></p>
<p style="margin-top: 0.49cm; margin-bottom: 0.49cm; font-weight: bold;"><big><big><i>"A
történelem minden korszakának vannak előzményei, semmi sem
igazán a kezdet. A görög szellemet a keleti kultúrák készítették
elő. De az európai irodalom, a világirodalom, az egész világ
számára való irodalom folytonossága mégiscsak a görögöknél
kezdődik, azzal az újdonsággal, amit ők hoztak az emberi tudatba:
</i><i>felfedezték az embert</i><i>." </i>(Szerb
Antal:
A világirodalom története)</big></big></p>
</div>
<div style="clear: both;"></div>
</div>
</div>
</div>
<div id="lablec">
<p>Copyright C 2010. LadyJ - <a href="http://www.ladyj.hu">Képkeretek,
weblapszerkesztő.</a> </p>
</div>
<br>Partneroldalak: <br>
<a href="http://domain.domainshop.hu/domain.html" alt="tárhely domainregisztráció">Domain regisztráció tár és szerverszolgáltatások: domain domainnév tárhely e-mail, imap, pop3</a><br>
<a href="http://www.webtar.hu" alt="tárhely donainregisztráció">www.webtar.hu</a><br>
<a href="http://www.micropay.hu" alt="micropay">www.micropay.hu</a><br>
<a href="http://www.ingyenweb.hu" alt="ingyenweb">www.ingyenweb.hu</a><br>
<a href="http://www.videok.hu" alt="Videók">www.videok.hu</a><br>
<a href="http://www.xn--antikvrium-x4a.hu" alt="Antikvárium">www.antikvárium.hu</a><br>
<a href="http://www.ftpdir.hu" alt="ftpdir">www.ftpdir.hu</a><br>
<a href="http://xn--fotk-sqa.hu" alt="fotók">www.fotók.hu</a><br>
<a href="http://www.randi.hu" alt="Randi">www.randi.hu</a><br>
<a href="http://www.licit.hu" alt="Licit">www.licit.hu</a><br>
<a href="http://www.napivicc.hu" alt="vicc">www.napivicc.hu</a><br>
<a href="http://www.gyertyalang.hu" alt="gyertyagyújtás">www.gyertyalang.hu</a><br>
<a href="http://www.xn--helyesrs-fza2j.hu" alt="helyesírás.hu">www.helyesírás.hu</a><br>
<a href="http://domain.webtar.hu/domain.html" alt="Domain regiszráció és tárhely">Domain regisztráció</a><br>